Gondolatok Kenneth Frampton téziséről

Szöveg: Klein Rudolf

Az építészet- és általában a művészetelmélet szívesen befogad kifejezetten (ön)ellentmondásos fogalmakat, közöttünk olyan feltűnőket mint a posztmodern. Ha nem is ennyire nyilvánvaló, de szintén problematikus a „másik modern” szakszó. Liane Lefaivre és Alexander Tzonnis vetették fel, majd Sir Colin Saint John Wilson honosította meg, aki nyomán a magyar nyelvterületen is hívószóvá vált. Kenneth Frampton is beállt e koncepció mögé utolsó átfogó könyvében, melynek címe: The Other Modern Movement, Architecture 1920–1970.
A tanulmány a modern és másik modern fogalmát elemzi Európa 20. századi történelmének összefüggéseiben, különös tekintettel a kontinens keleti-nyugati felosztására, azaz a Közép-Európa egysége fölötti „hidegháborús hallotti tor” fejleményeként, Milan Kundera gondolatmenete (Közép-Európa tragédiája) nyomán. A vasfüggöny lefokozta a közép-európai modern jelentőségét, eszmei gyökereit és építészetelméleti alapjait, Moholy-Nagy Lászlót, Sigfried Giediont és Nikolaus Pevsnert. Helyüket angolszász szerzők vették át a szakirodalomban, Reyner Banham, Charles Jencks, Kenneth Frampton, Sir Colin St. John Wilson és még sokan mások.