Gólyaház, Raiding / Doborján

Építész: Terounobu Fujimori
Projekt: Roland Hagenberg
Szöveg: Szegő György
Fotó: Bujnovszky Tamás

Kivételes adottsága a Sopron közeli ausztriai településnek, Raidingnak, hogy itt született Liszt Ferenc. Néhány éve a szülőház-múzeum mellé egy holland építész tervei alapján korszerű koncerttermet építettek, EU-s és saját Bundes-pénzből (l. MÉ 2006/6). A nyári zenei fesztivál egymaga nem állítja le a 850 fős falu fogyását. Ha az üres házakat lebontják, oda a falukép és vele a helyi identitás. Ha kívül új telep épül, a falu centruma hamar elhal. De a foghíjak beépítésével a szervesen nőtt település arca megőrizhető. Itt – osztrák organikus mozgalom híján – kortárs japán építészeket hívtak a sebek gyógyítására. A beavatkozást az első ház igazolja.
A Liszt-intézményekkel a falu központja már megerősödött. De Raidingban a perifériát sem bontják le: egy csapat neves japán építész foghíjszerűen épít újakat a régi házak közé. Az első, a „gólyaház” Terounobu Fujimori tervei szerint már a tél előtt elkészült. A projekt lelke Roland Hagenberg író-fotóművész, aki tiszteletbeli japán, Raiding és a japán építőhagyományok szerelmese.
2003 táján Hagenberg, a városból idevágyó művészember, a japán kézműves metódust idetelepítő sztárépítész Fujimori és Hosokawa japán exminiszterelnök kifundálták, hogy közös munkára hívnak Raidingba távoli építészeket és helyi mestereket. Fujimori tíz éven keresztül járt ide, kialakított egy kísérleti műhelyt, ahol az ősi helyi anyagokból dolgoznak ki sajátos építő metódust. A tradíció kortárs megújításában a japán architektúra élen jár. Fujimori az első házhoz az erdőben kinézett három tölgyfát, azokból csinált meg szinte mindent: padlót, ajtót, burkolatot, zsindelyt, konyhai eszközöket is. Hulladék nem maradt.
A Gólyaház funkciója szerint alkotóháznak is, kulcsosháznak is jó; a foglalni a jobb szállók árfekvésében lehet. Írók, muzsikusok, művészek és turisták szállnak meg itt. A komfort kétarcú: a szaniter és a (TOTO NC Series) toalett veri az osztrák luxuskategóriát, a berendezés személyes. Kívülről a ház olyan, mintha a szomszédék gazdasági épülete lenne, a belső viszont rusztikus módon avantgárd. A beépített konyha archaizáló, az egyterű nappalit galéria osztja, a fekhelyek japán karakterűek. A nyitott kandalló melege éjjel kifűti a felső szintet. A tűzteret is keretező gipszmennyezetbe Fujimori mozaikként épített be „felszálló” faszéndarabokat. A „fekete eső” talán a melegérzetet is képi mágiaként segíti. A külső faburkolat is szénnel kezelt, „yakisugi” módra készült. A helyi anyagok és a modul valahogyan a táj „lelkébe látnak”.

Építész: Terounobu Fujimori
Projekt: Roland Hagenberg
Bútorok, konyha: Dominik Petz – Baukunst
Textilek: Angelica Steudel –AS Works
Edények: Setsuko Nagasawa