Az 1100 oldalas kötetből 150 foglalkozik a modern időkkel, de szerzőnk dinamikus világához képest ez most statikus történeti munkának tűnik. Alaktanának érdeme az is, hogy nem csak urbanistákhoz szól, de a fiatal építész(hallgatók)hoz is, hogy majd a praxisban „ne váltsanak ki belőlük a városépítészet és fogalmai feszengést”.Hangsúlyozza is: a város/építészet „nem önálló műfaj, hanem a településfejlesztés része”.

A városépítészet alaktana nem a városépítészeti együttes funkcionális, az urbanisztika műszaki, szervezési, szociológiai, jogi és infrastrukturális kérdéseiről szól, mert a szerző szerint ezek a városépítészetben másodlagos jelentőségűek. Meggyesi azt ragadja meg, ami ennek az önálló diszciplínának saját tematikája és értékrendszere. De e paraméterek állandó változásban vannak, hat rájuk a világ-egész töredezettsége. Az egyik fragmentum maga a településfejlesztést leváltó ingatlanfejlesztés. Ennek tudatában a szerző felkészíti a tervezőt arra, hogy artikulálni tudja vizuális gondolatait és azok transzformációját. Amint Christopher Alexander: The Pattern Language (1977) mintája szerint a könyv fejezeteiben taglalt nyelvi elemkészletek grammatikaként egyszerre elméletek és praktikus dolgok is. Az élvezetes didaxis műfaji bravúrján túl a képanyag és a képek szöveghez illesztése is kitűnő. Meggyesi Tamás kötete a magyar építészet és építészeti könyvkiadás ünnepe.

Szegő György

Sebastiano Serlio, c. 1537