Bioépítőanyag a fenntartható építészet szolgálatában

Szöveg: Botzheim Bálint

Hétköznapi értelemben amikor gombáról beszélünk, legtöbbször az ehető, ún. termőtestre gondolunk. A gombának ez a része a föld felett jól azonosítható formát ölt, és ehető fajtái számos gasztronómiai élménnyel gyönyörködtetnek. Azonban a gombának van egy sokkal nagyobb kiterjedésű ún. tenyészteste is (mycelium) a föld alatt, amelyet gombafonalak (hifa) sokasága alkot. A gomba növekedésének tulajdonsága, hogy minél gazdagabb a táptalaj, amiben növekedni kezd, annál sűrűbben szövik át a gombafonalak. Kutatók azzal kezdtek el kísérletezni az 1990-es évek elején, hogy a gomba táptalaját tégla alakú „öntőformába” helyezték, és amikor a gombafonalak teljesen átszőtték, a növekedést hőkezeléssel állították meg. Táptalajként gyakran mezőgazdasági hulladékot használnak, például fűrészport, de a kenderzúzalék is lehet alapanyag. Ezt keverik össze az oltóanyaggal (például pecsétviasz, vagy laskagombából). Az öntőformába szórt táptalajban a gomba növekedni kezd, az öntőformát néhány nap alatt teljesen átszövi a mycelium. Ugyanakkor a gombafonalak ragasztóanyagként meg is szilárdítják a kezdetben por állagú táptalajt. A végeredmény egy jó szilárdságú, kompozit anyagú tégla lehet.
2014-ban a MOMA Fiatal Építészek programjának győztes projektje volt a Hy-Fi torony, amelyet mycelium téglákból építettek, tervezője a New York-i székhelyű The Living Studio. A torony formája három körkörös alaprajzú tér egymásba fonódásából született meg. Jól példázza a természetes szellőzés elvét is: a kéményhatásnak köszönhetően az alul beáramló levegő a kürtő tetején lehűlve távozik.
Gombából előállított szerkezeti elemekből építettek installációt az ETH Block Research Group kutatói a 2017-es Szöuli Építészeti Biennáléra. A tervezők olyan formát alkottak meg, amelyben az erők úgy futnak le, hogy a mycelium kompozitból készült szerkezeti elemekben csak nyomóerő ébred. Speciális összekötő elemek biztosítják, hogy a mycelium elemek ne mozdulhassanak el a helyükről.
Pascal Leboucq és Erik Klarenbeek tervei alapján építették a 2019-es Holland Design Hétre a mycelium építészet újabb szép példáját: a Növekvő Pavilont. A kör alakú építmény zene és kiállító pavilon funkcióját töltötte be. A rétegelt lemez bordavázra kívülről mycelium paneleket erősítettek. A mycelium felület szándékosan lett több árnyalatú, szabálytalan mintázatával szinte egy bőrfelület hatását kelti.
A mycelium építés újabb példája 2021-ben volt látható Frankfurtban, a Richard Meier által tervezett Alkalmazott Művészeti Múzeumhoz tartozó Metzler Parkban. Itt rendezték meg a tinyBe által szervezett művészeti találkozót. A művészeti kezdeményezésben az „Élj a szoborban” felhívásra vártak alkotásokat. A My-Co Space egy favázas, szoborszerű, mycelium panelekkel borított pavilon lett. Tervezői, a MY-CO-X Collective tagjai arra törekedtek, hogy a lehető legminimálisabb feltételeket biztosítsák egy éjszakai szálláshoz. Végül meg kell említeni a 2023-as Velencei Biennálé belga pavilonját, amelyben a fenntartható építőanyagok témakörét járták körül. Egy 12x6x6 méteres fa installációt mycelium panelekkel burkoltak. A látogatók döngölt föld padlón sétálhattak, a kiállítók célja az volt, hogy testközelből meg lehessen tapintani, szagolni, érezni a természetes építőanyagokat.