• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • Archivision

    Építészeti Rajzok Múzeuma, Berlin, 2023. 06. 02. – 09. 03.

    Szöveg: Szegő György
    Fotók: Tshoban Foundation

    A Sergei Tschoban alapította múzeum 2013 júniusában nyílt meg – most tíz éves. Az évfordulós kiállítás a gyűjteményből válogatott közel 120 emblematikussá lett, illetve és/vagy rangos alkotó rajzát állítja ki. A rajzolt „papírépítészet” sikerét még a szovjet idők fiatal építészei alapozták meg. Nemzetközi rangja – többek között – a Velencei Építészeti Biennálékon való szereléseivel is manifesztálódott.
    Az építészeti grafika kortársi magasművészetként való értékelését az utópisztikus tervek hozták meg. Építészettörténeti imázsa Piranesi sokak által ismert és csodált Carceri sorozatáig visszavezethető. De a műfaj átütő sikerét a klasszikus kézi grafikák mellett a vízionárius tervek különféle technikájú, számítógépes 3D illusztrációi együtt adják.
    Most a kiállítás első szekciójában a legkülönfélébb hagyományos technikával rajzolt skiccekből válogatnak, a „kézjegy” mottó mentén: a kézi nyomhagyás tudja az alkotó személyiségét legjobban kifejezni. Ebben a részben láthatóak Ferdinando Galli-Bibiena, Pietro di Gottardo Gonzaga, Hans Poelzig vagy Ben van Berkel munkái.
    A következő szekció a tornyok és felhőkarcolók vízionárius designját prezentálja, mások mellett Louis-Jean Desperz, Jan Laurent Legeay, Hugh Ferris, Thomas W. Schaller és Gottfried Müller rajzaival reflektál a toronyházakat preferáló, hatalom-kifejező megrendelői igények vizuális kihívására. A tárlat harmadik blokkja a városfejlesztés, azon belül a lakónegyedek világát közvetíti a veduta több évszázados hagyományait mai elvárásoknak megfelel kifejező ábrázoló gesztusokkal folytatva. A perspektívák és effektekkel gazdagított speciális látószögek játékán van a hangsúly, Ennemond Alexandre Petitot, Jakov Csernyikov, Alexander Brodsky vagy Daniel Libeskind ideologikus vagy filozofikus hátteret is erővel kifejező imaginatív formáival.
    A negyedik részt a papírra tett nyíltan vállalt utópia-vízióknak szentelték. Itt a kurátori koncepció a rajzolás perceiben felszabaduló imaginációt ünnepli, azt az alkotót, aki nem számít a megvalósításra. Végül a Teatrum Mundi / világszínház díszletterveiként kommentálják a Haus-Rucker-Co vagy Mikkel Frost terveit. A vegytiszta fantáziában az uralkodói/főúri barokk ünnepségek architektúrájának – pl.: Carlo Marchionni – tobzódását állítják párhuzamba Karl Brechen vagy Ezio Frigerio díszletterv-rajzaival.
    A záró egységet Alexander Rodcsenko vagy Kirill Cseluskin imaginatív architektúrájának tartják fenn. A dr. Eva-Maria Barkhofen kurátor rendezte tárlat így a következő keretes dramaturgiával is összefoglalható: a vázlatoktól a fantáziarajzokon át, az absztrakt architektonikus grafikáig. Más szemszögből ez úgy is megfogalmazható: rajzolt építészettörténettől egy, az architektúrával rokon művészetig.