Mizsei Anett – Palkó György: Budapest épÃtészete 2000–2020
P-Arch kiadó, 2022, 239 o.
Szöveg: Götz Eszter
Budapest nyitott könyv; az itt élÅ‘k és az ide látogatók képesek egy pillanat alatt belemerülni a dunai hidak egyikérÅ‘l feltáruló pazar látványba, a budai hegyvidék romantikus utcáinak vagy a belváros eklektikus bérházainak szépségébe. De kevesen keresik tudatosan az utóbbi két évtized épÃtészeti újdonságait. Mizsei Anett épÃtészeti Ãró és Palkó György fotográfus albuma most ehhez ad kulcsot az olvasók kezébe.
A szerkesztÅ‘k, Somogyi Krisztina és Kovács Dániel a szerzÅ‘vel és a fotóssal együtt állÃtották össze annak az 50+1 épületnek a listáját, amelyeket a legutóbbi két évtizedbÅ‘l fontosnak tartanak bemutatni. A házak között van családi villa és közpark, műemlék és futballstadion, szálloda és épÃtész műterem, templom és toronyház. Nem kÃván reprezentatÃv mintát adni egy korszak épÃtészettörténetébÅ‘l, nem rendeli sétaútvonalakhoz a házakat. Még csak nem is kánonteremtÅ‘ összeállÃtásról van szó, inkább egy jellegzetes atmoszféráról, ami a 21. század eleji Budapest egyediségét ragadja meg. Az oldalakat lapozgatva arra döbbenünk rá, hogy az itt bemutatott épületeken keresztül – legyen az szociális bérház a VIII. kerületben, vagy egykori uralkodói dÃszkert a Vár oldalában – meghalljuk a város szÃvhangjait.
A kötet logikája végtelenül egyszerű: a szerkesztÅ‘k bevezetÅ‘jét rögtön a kiválasztott épületek követik, mindegyikrÅ‘l fél oldalnyi szöveg és néhány – lehetÅ‘leg egész oldalas – fotó. Semmi magyarázat, semmi varázsfonal. A rövid, ám annál élvezetesebb olvasmányok rendkÃvüli érzékenységgel fordÃtják át az épÃtészet nyelvét a laikus olvasó számára. Finoman ötvözik az értÅ‘ épÃtészeti elemzés és a szubjektÃv élmény erejét, körülÃrás helyett rögtön az adott épÃtészeti vagy tájépÃtészeti jelenség mélyére merülnek, élere keltve ezzel a környezetét, a múltját és legerÅ‘sebben persze a pillanatnyi jelenét. Palkó György felvételei is az élményszerűséget hangsúlyozzák: nem puszta bemutatás a céljuk, hanem a városi környezetben való létük, az épületek kisugárzásának megragadása. Ezért is látunk sok fotón embert, autót, eleven környezetet, csupa olyasmit, ami az épÃtészeti fotográfiákon ritkán jelenik meg. Palkó nem a formák nagyszerűségét mutatja meg nekünk, nem bombasztikus geometriákkal vagy látványos közelikkel nyűgöz le – nem is láthatunk részletfotókat –, hanem az élményre kÃváncsi kÃvülálló benyomásait, az összhatást közvetÃti. Tökéletesen adja vissza az anyagok érzetét, a fények finom játékát – akár az utcáról, akár felülrÅ‘l, tökéletesen komponált drónfelvételekkel.
A könyv szerkesztése is józan és arányos, egyetlen épület sem kap két oldalnál kevesebb és hat oldalnál több terjedelmet. És végiglapozva rádöbbenünk, hogy bármelyik épÃtmény lényegét képes elmondani 3-4 olyan erÅ‘s kép, ami beleég az emlékezetünkbe. A puritán, mégis karakteres vizualitás (Sipos Balázs grafikus munkája) és a példás szerkesztÅ‘i arányérzék mellett meg kell emlÃteni egy példamutató gesztust. Az épületbemutató szövegeknél csupán a megnevezés, a vezetÅ‘ tervezÅ‘k és az évszám szerepel, de a kötet végén mindegyik munkához a tervezÅ‘ munkatársakat, belsőépÃtészeket, tájépÃtészeket, környezettervezÅ‘ket is feltüntetik, tiszteletet mutatva az épÃtészet csapatmunka jellege és a többnyire méltatlanul elhanyagolt társalkotók iránt.