• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • Mizsei Anett – Palkó György: Budapest építészete 2000–2020

    P-Arch kiadó, 2022, 239 o.

    Szöveg: Götz Eszter

    Budapest nyitott könyv; az itt élők és az ide látogatók képesek egy pillanat alatt belemerülni a dunai hidak egyikéről feltáruló pazar látványba, a budai hegyvidék romantikus utcáinak vagy a belváros eklektikus bérházainak szépségébe. De kevesen keresik tudatosan az utóbbi két évtized építészeti újdonságait. Mizsei Anett építészeti író és Palkó György fotográfus albuma most ehhez ad kulcsot az olvasók kezébe.
    A szerkesztők, Somogyi Krisztina és Kovács Dániel a szerzővel és a fotóssal együtt állították össze annak az 50+1 épületnek a listáját, amelyeket a legutóbbi két évtizedből fontosnak tartanak bemutatni. A házak között van családi villa és közpark, műemlék és futballstadion, szálloda és építész műterem, templom és toronyház. Nem kíván reprezentatív mintát adni egy korszak építészettörténetéből, nem rendeli sétaútvonalakhoz a házakat. Még csak nem is kánonteremtő összeállításról van szó, inkább egy jellegzetes atmoszféráról, ami a 21. század eleji Budapest egyediségét ragadja meg. Az oldalakat lapozgatva arra döbbenünk rá, hogy az itt bemutatott épületeken keresztül – legyen az szociális bérház a VIII. kerületben, vagy egykori uralkodói díszkert a Vár oldalában – meghalljuk a város szívhangjait.
    A kötet logikája végtelenül egyszerű: a szerkesztők bevezetőjét rögtön a kiválasztott épületek követik, mindegyikről fél oldalnyi szöveg és néhány – lehetőleg egész oldalas – fotó. Semmi magyarázat, semmi varázsfonal. A rövid, ám annál élvezetesebb olvasmányok rendkívüli érzékenységgel fordítják át az építészet nyelvét a laikus olvasó számára. Finoman ötvözik az értő építészeti elemzés és a szubjektív élmény erejét, körülírás helyett rögtön az adott építészeti vagy tájépítészeti jelenség mélyére merülnek, élere keltve ezzel a környezetét, a múltját és legerősebben persze a pillanatnyi jelenét. Palkó György felvételei is az élményszerűséget hangsúlyozzák: nem puszta bemutatás a céljuk, hanem a városi környezetben való létük, az épületek kisugárzásának megragadása. Ezért is látunk sok fotón embert, autót, eleven környezetet, csupa olyasmit, ami az építészeti fotográfiákon ritkán jelenik meg. Palkó nem a formák nagyszerűségét mutatja meg nekünk, nem bombasztikus geometriákkal vagy látványos közelikkel nyűgöz le – nem is láthatunk részletfotókat –, hanem az élményre kíváncsi kívülálló benyomásait, az összhatást közvetíti. Tökéletesen adja vissza az anyagok érzetét, a fények finom játékát – akár az utcáról, akár felülről, tökéletesen komponált drónfelvételekkel.
    A könyv szerkesztése is józan és arányos, egyetlen épület sem kap két oldalnál kevesebb és hat oldalnál több terjedelmet. És végiglapozva rádöbbenünk, hogy bármelyik építmény lényegét képes elmondani 3-4 olyan erős kép, ami beleég az emlékezetünkbe. A puritán, mégis karakteres vizualitás (Sipos Balázs grafikus munkája) és a példás szerkesztői arányérzék mellett meg kell említeni egy példamutató gesztust. Az épületbemutató szövegeknél csupán a megnevezés, a vezető tervezők és az évszám szerepel, de a kötet végén mindegyik munkához a tervező munkatársakat, belsőépítészeket, tájépítészeket, környezettervezőket is feltüntetik, tiszteletet mutatva az építészet csapatmunka jellege és a többnyire méltatlanul elhanyagolt társalkotók iránt.