Diplomamunka, BME Lakóépülettervezési Tanszék

Terv: Müller Anna
Konzulens: Jancsó Miklós

A co-housing, más néven kooperatív egy önkéntes lakozási forma, amely privát lakóegységekből és megosztott közösségi funkciók elegyéből jön létre. Alulról induló szerveződésként valós lakozási igényekre ad választ, mivel ebben a lakozási formában a lakók közös érdekek és célok mentén maguk fejlesztik a lakókörnyezetüket.
Alapvető céljaim közt fontosnak tartottam a ház sokarcúságát és nyitottságát, illetve hogy több generáció képviselői lakják, hiszen a külföldi kutatások és tapasztalatok szerint a vegyes összetételű lakóközösségek tudnak hosszútávon jól fenntarthatóan működni. Külföldön számos sikeres példát találhatunk a co-housingokra, a műfajt megteremtő dániai házaktól kezdve a kertvárosias beépítésű amerikai lakóközösségekig. Megfigyelhető, hogy ez a háztípus, mivel jobban próbál idomulni a lakók igényéhez, különbözően alakul az adott kultúrákban. Felmerül a kérdés, hogyan lehet ezt a lakozási módot átültetni a mi világunkba, milyen a magyar co-housing?
Tervezési helyszínem Budapesten a XIII. kerületben, a Szent László út és Dévényi utca sarkán található telek. Tömegközlekedési szempontból kiváló, azonban jelenleg elhanyagolt, lakatlan helyszín. Egy fiatalos, új kezdeményezésre remek telek, a kezdeményezés reprezentatív, példaszerű funkcióját is el tudja látni elhelyezkedésének köszönhetően.
Előzetes kutatásaim alapján a következő célokat tűztem ki a tervezett épületnek. Legyen multigenerációs co-housing, hiszen ezek bizonyítottan fenntarthatóbb közösségeket eredményeznek. A lakások száma legyen 25-35 között. Az átmeneti tereknek egy ilyen funkciónál kiemelt fontossága van, a közösségi terek és a privát otthonok közötti közlekedőterek, illetve azok térbővületei fontos találkozóhelyek. Ezen terek kiemelése, más jellegű építészeti megfogalmazása – anyaghasználattal, színválasztással stb. – fontos jellemzője az épületnek.