Korai fejlesztőközpont autista gyermekek részére
MÉSZ-MÉK diplomadíj 2022

Terv: Vörös Grigoriu Eszter, BME Középülettervezési Tanszék
Témavezető: Szabó Levente DLA

1883-ban alapították a Tisztviselőtelepet a mai Üllői út – Orczy út – Vajda Péter utca – Könyves Kálmán körút által határolt területen. A térség egyik jellegzetes, hagyományos funkciója a köztisztviselők számára kialakított – könnyített vakolatarchitektúrájú tégla homlokzatú – telepszerű lakások, melyek a villaszerű társas családi házaktól a több emeletes tömbházakig valósultak meg.
A Tisztviselőtelep északkeleti részén, a Bláthy utca és Vajda Péter utca sarkán található a tervezési terület. A tervezési telek beépítése a kolónia építésekor kezdődött. 1910 körül az építést kiszolgáló barakkok, majd 1917–18-ban – az I. világháború idején – katonai kórház épült a telekre. Ezt az épületet később a szomszédos iskola használta tornateremként. Majd 1931-ben megkapta az épületet a Józsefvárosi Evangélikus Gyülekezet és Hitközség. Így lett a profán funkciók sorát betöltő épületből hirtelen templom.
Arra kerestem a választ, hogy milyen környezeti jellemzők felelnek meg leginkább az autizmussal
élők számára. Milyen az az építészet, amely a neurotipikustól eltérő emberek számára készül, akik társas kapcsolati nehézségekkel küzdenek? Hogyan képes az építészet segíteni? Melyek azok a speciális építészeti, téri igények, melyek az autisták, a gondozásukat végző szülők és a
szakszemélyzet számára fontosak? Az épület tervezése során az egyetemes tervezés elvét követtem (Design for All – mindenkinek tervezni). Igyekeztem eleve úgy megtervezni az épületet, hogy az a lehető legtöbb ember számára használható legyen és kiszolgálja az igényeiket. Törekedtem arra, hogy az épület megfeleljen a tipikusan és az atipikusan fejlődő gyerekeknek egyaránt – vagyis egy általános, a jelenkor embere számára ideális, megfelelő és inspiráló terekkel operáló épületet kell szülessen.
Az általános iskola hagyományos U alaprajzával, az óvoda egy irányba hangoltságával szemben az autisták korai fejlesztőháza egy befelé, magába forduló karakterű épület lesz. Ez a befelé koncentrálás, körülzárás, elkerítés azonban nem az elzárkózás gesztusa akar lenni (hiszen az épület kapcsolódik a környezetéhez, az autistákat a szomszédos óvodába, iskolába való integrációra készítik itt fel), hanem inkább a védelem, biztonság érzetét szándékozza megteremteni nekik. A torony új funkciója képez kapcsolatot az új épülettel: a torony mesélne az autizmussal élőkről a kívülállóknak. Fény-, hang- és szaginstalláció segítségével vezetné be a laikus érdeklődőt az autizmus világába, kicsit a bőrükbe bújva, átélve, hogy milyen az autizmussal élők érzékelése, hogyan hatnak rájuk a különböző ingerek. Az épület elhelyezését illetően hagymahéj-szerűen egymásba ágyazott rétegekben gondolkodtam. Az autizmussal élő emberek számára szükség van jelképes határokra, melyekben felépíthetik saját világképüket, és tudhatják előre, hogy hol mi vár rájuk.