BME Lakóépülettervezési Tanszék
Hauszmann-díj 2020

Terv és szöveg: Peitl Péter
Konzulens: Jancsó Miklós DLA

Miskolc történeti belvárosa a város két nagy tengelyének találkozásánál található. A terület morfológiájának meghatározó eleme a kelet-nyugat tengelyen kiépült széles főutca (ma Széchenyi utca), az azzal párhuzamosan futó Szinva patak, illetve az ezeket merőlegesen átszelő nagyobb utak (ma Kazinczy, Déryné, Corvin utca). A főutca két oldalán historikus, zárt sorú beépítés alakult ki, melyet javarészt két-, három- és négyszintes gangos lakóházak alkotnak. A pesti gangos bérházzal ellentétben ezen házak udvarai általában nyilvános terek üzletekkel, kávézókkal, kocsmákkal. Az udvarok a főutcára kapualjakon keresztül nyílnak, de sokszor a túloldalról is megközelíthetők. Ezek az udvarok tehát a miskolci városközpont fontos tereiként és utcáiként működnek.
A tervben a lakások egy fedett-nyitott közlekedő rendszeren keresztül közelíthetők meg: lépcsőházak és függőfolyosók. A függőfolyosók sosem futnak körbe, mindig csak egy leágazást képeznek a lépcsőházról. A lakások tehát vagy lépcsőpihenőre, vagy függőfolyosóra nyílnak. A lépcsőházak önálló tartószerkezettel rendelkeznek, amely egy acélvázra gyámolított látszóbeton szerkezet. A földszinten bérelhető helyiségek épülnek, amelyek alkalmasak kis üzletek, kávézók, éttermek számára. A szükséges vizesblokkok és a szellőzőrendszer a gépészeti aknák mellett könnyen kialakítható. A külön egységek egy részéhez saját megközelítésű pinceszinti raktár tartozik. Az udvarokból nyílik a társasház szeméttárolója, elektromos helyisége és közös használatú mosdó az üzletek számára.