Szöveg : Szegő György

1903-ban, 120 éve a Lechner Ödön és Hauszmann Alajos által frissen alapított Magyar Építőművészek Szövetsége Magyar Pályázatok néven adott ki új folyóiratot. A mai Magyar Építőművészet ennek az – európai összevetésben is tekintélyes életkorú – orgánumnak a jogutódja. A századfordulón az építészek többsége már hozzáférhetett az elsősorban angol és német építészeti periodikákhoz, de a magyar historizmus és szecesszió (utóbbit a maga kora modernként értette) megépült vagy pályázati tervként fennmaradt csúcsteljesítményei rejtve maradtak, noha a magyar építészek a saját utat kutatták. Elodázhatatlanná vált közkinccsé tételük. 1951-től mai napig folyamatosan van folyóirata a hazai építészetnek. 1957-től egyre inkább előtérben kerülhetett a szakmai szellem, az architektúra művelői és lapjuk kezdték lerázni magukról a politikát. Az építészek lokális és globális felelősséget, a szabad alkotó- és a kulturális szabadság identitását megfogalmazó, a munkában ezt kereső építészek, szerzők és szerkesztők egyre inkább hallathatták itt a hangjukat. Az utóbbi 20 évben a folyóirat szoros együttműködésben áll a hazai egyetemekkel, tudományos fórumokkal. A magyar építészet sokszínűségének bemutatásán túl helyet biztosít az útkereső elméleti tanulmányoknak, a jövő építészetét kereső kísérleti projekteknek.