Az egri érseki palota főépületének rekonstrukciója

Építészek: Földes László
Szöveg: Losonczy Anna
Fotók: Nemes Róbert

Az érsekség sajátos karakterű épületegyüttese városrésznyi területet foglal el Eger barokk központjában. A történelmi belváros déli kapuját jelentő impozáns épületpár, a Bazilika és a Líceum máig őrzi rangját, a környező épületek azonban megsínylették a 20. századot. Különösen hányatott sors várt az érseki palotára, amely olyan hosszú ideig volt elhagyatott, hogy az emberek szinte megfeledkeztek róla. A díszudvar főkapuja több mint fél évszázad elteltével, Vízkeresztkor nyílt meg újra a nagyközönség előtt.
Ma már nem tudható, hogy a püspökség tudatos döntés nyomán vagy kényszer hatására költözött-e várbeli központjából a polgárvárosba a 17. század végén. Stratégiai szempontból előnyös volt a helyszínválasztás, azonban a rendelkezésükre bocsátott három középkori eredetű lakóépület morfológiája és a lejtős terep behatárolta a lehetőségeket. A következő évszázad püspökei és az általuk megbízott építőmesterek számára folyamatos munkát adott a feladat, hogy a megörökölt épületeket reprezentációra alkalmassá tegyék.
Erdődy püspök építésze, Giovanni Battista Carlone szemlátomást a lehetőséget látta meg a domborzati adottságokban, és az összeépített lakóházak alkotta épületmagból növesztett nyitott kastélyformát bravúrosan illesztette a terepre. A szimmetrikus tömeg az alaprajzi aszimmetria révén képes minden irányban kapcsolatot teremteni a környezetével. Eszterházy püspök megbízásából Josef Ignaz Gerl, majd Fellner Jakab folytatta az oldalszárnyak kiépítését, és a főépületet újabb emelettel bővítette. A mai utcavonalig előrehozott, egyemeletes oldalszárnyak egy-egy szabálytalan alaprajzú gazdasági udvart fognak közre, így téve tágassá és látszólag szabályossá a főépület előtti díszudvart. Fellnerhez köthető számos lelemény, amely végképp egységes külsőt adott az épületnek, és a belső elrendezés esetlegességein is sokat javított. Különösen figyelemre méltó az északi oldalra helyezett bejárati térsor, amely a kocsiáthajtó, az előcsarnok és a lépcsőház ízig-vérig barokk áthatásából jött létre.

Felelős építész tervező: Földes László
Építész tervezők: Farkas András, Vértesy Ágnes, Deigner Ágnes
Belsőépítészet: Frank György, Tatár Balázs
Tartószerkezet: V. Nagy Zoltán
Kert-és tájépítész: Herczeg Ágnes
Kertépítész munkatársak: Edvi Bettina, Azadeh Rahnama
Épületgépészet: Cservenyák Gábor
Villamos tervező: Balázs Judit
Világítástechnika: Haász Ferenc
Tűzvédelem: Acsai István
Akadálymentesség: Kormányos Anna