PLATO kortárs művészeti galéria, Ostrawa

Építészek: Robert Konieczny, Michał Lisiński, Dorota Skóra
Szöveg: Szegő György
Fotó: Juliusz Sokołowski

Ostrawa Morvaország és Szilézia az Oderába itt ömlő Osrawica folyó két partján valaha osztrák-porosz határváros volt. 1830-tól a Rothschild bank támogatásával, a város alatti vas- és szénkincs minőségére alapozva épült meg a régió legnagyobb, a vidéket majd kétszáz éven át szennyező kohászata. A „fekete Ostrawát” az elmúlt hetven évben nem bontották igazán, mert a lakótelepeket – félve a bányaomlásoktól – a városon kívül építették. A múzeumpályázat nyomán most kialakított PLATO ugyancsak fekete égetett tégla tömbje a múlt századfordulón a megnövekedő ipari város vágóhídjának épült.
A helyreállítás markáns kiegészítéseinek fehérítő gesztusa városgyógyításként értelmezhető. Az építészek a környező – korábban szennyezett – teret a város lakosainak szánt biodiverz parkká alakították át, amely szabadtéri múzeumként is funkcionál. A legjelentősebb plasztika ebben maga régi, várszerű élelmiszeripari épület. Szilézia szélesebben értelmezett, a határokat a történeti időben átlépő kulturális sajátosságait megjelenítő, poroszos architektúrájának igen szigorú darabjaként lett megmentendő ez a ház. A tervezők nem műemlékvédelmi rekonstrukciót valósítottak meg, bár a ház „füstszínét” megtartották. A régóta romló falak hatalmas lyukait fehér mikrobetonnal töltötték ki, ilyen fehér tömb lett a múzeumfunkciót kiegészítő új szárny is. A fehér kiegészítések egy része nemcsak szimbólum, hanem mozgó épületelem. Az elfordítható falak speciális kapuzatként teszik lehetővé, hogy a művészet „az épületen kívülre” kerüljön. Az új falrészeken megőrizték az eredeti téglaornamentikát, ablakíveket, párkányokat, pilasztereket. Az a műemlékvédelmi alapelv, hogy az új kiegészítés látható legyen, itt maximálisan meg tudott valósulni. A nyílások ilyen használatára az építészeknek muzeológiai indokai vannak: ezzel is próbálják „beszívni” a kiállítóterekbe a város lakóit, úgymond így demokratikussá tehetik a művészetet. A ház belsejében a tradicionális, mésszel fehérre festett falak alatt megoldották a hiányzó szigetelést. Az áttetsző membránnal kiegészített hőszigetelésű üveggel lefedett átriumban viszont – a külső homlokzatokhoz hasonlóan – megtartották az égett színű téglafalazatok látványát. A környék megtisztításakor odafigyeltek a még újrahasznosítható téglák megmentésére, így az átriumban és kívül is ezekkel tudták megoldani a kisebb pótlásokat.

Generáltervezés: KWK Promes
Építészek: Robert Konieczny, Michał Lisiński, Dorota Skóra
Társtervezők: Tadeáš Goryczka, Marek Golab-Sieling
Építész munkatársak: Agnieszka Wolny-Grabowska, Krzysztof Kobiela, Adrianna Wycisło, Mateusz Białek, Jakub Bilan, Wojciech Fudala, Katarzyna Kuzior, Karol Knap, Damian Kuna, Magdalena Orzeł-Rurańska, Elżbieta Siwiec, Anna Szewczyk, Jakub Pielecha, Kinga Wojtanowska
Megbízó: Ostrawa város önkormányzata