Malomvölgy Általános Iskola bővítése, Felsőörs

Építész: Krizsán András
Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Bujnovszky Tamás

Hagyományos falusi utcakép egymáshoz illesztett szomszéd házakkal, magtár, pajta, vagy tornacsarnok? Népi építészeti alapképlet született újjá kortárs formában a balaton-felvidéki településen.
Ha egy falusi iskola tornateremmel bővül, a tervező számára megkerülhetetlen a kérdés: felvállalja a csarnok tömegét, vagy felbontva azt igyekszik a környezet léptékéhez igazítani? Különösen fontos ez a döntés, amikor egy, a Balaton-felvidéki Felsőörshöz hasonló, máig élő, erős karakterjegyeket hordozó faluképbe kell illeszteni a házat. Egy olyan faluképbe, ahol a telek közvetlen szomszédságában is már önmagában értékes épített örökség található, mint például a tatárjárás-kori templom, helyi vörös kőből rakott falaival.
Krizsán András a felvázolt épülettömeggel egyértelműen állást foglalt a fenti kérdésben. A hosszanti elrendezésű, nyeregtetős épülettömeggel a helyi építészeti karakterből merített. Hagyományos, déli oromfalas alapképletből építkezett; emberközeli formavilággal és kisebb traktusszélességgel írta felül a csarnok jelentősebb fesztávolságát.
E döntéssel egyértelműen a településképi szempontokat hozta előtérbe, felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy nem válik-e a „felaprózott” homlokzat egyféle kulisszává, amely mögött egy teljesen más térstruktúra rejtőzik. A tervező ennek az ellentmondásnak a feloldását a tervezési programmal összhangban találta meg. A tornaterem mellett ugyanis osztálytermek, melegítőkonyha és étkező, valamint a csarnokhoz kapcsolódó további kiszolgáló funkciók is szükségesek voltak a bővítés során. A két, felbontott tömegű véghomlokzat mögött éppen ezek a helyiségek voltak képesek felvenni, természetes módon átvezetni a kisebb traktusszélességet. Az oldalsó hosszhomlokzatok ugyanakkor jelzésértékű mezőgazdasági-ipari karakter kaptak, illeszkedve a csarnok nagyméretű teréhez.
Vizuális szempontból a fókusz egyértelműen a déli „homlokzatpárra”, avagy inkább homlokzatsorra került. A fehér, vakolt, oromfalas kialakítás, mint a meglévő, szintén magastetős, bár kevésbé karakteres iskolaépület folytatása, egyféle „szomszédságot” hoz létre. Ritmusa, arányai megidézik a helyi, parasztházakat felsorakoztató utcaképet. Ezt húzza alá, hogy a két újonnan épített oromfal nem tökéletesen egyforma. Testvérek, de eltérő vonásokkal. Az új szárnyat a régivel összekötő üvegezett folyosó, fa árnyékoló lamelláival belemetsz az oromfal földszintjébe.
A hagyományos, helyi építészeti karakter szinte analitikus gondossággal bomlik elemeire, hogy aztán újra egységes egésszé álljon össze. Ami közben történik vele: a forma aktualizálása, a kortárs részletek és anyagok frappáns összeillesztése. A magtárszerű oldalsó megnyitásoktól és lamelláktól az ablakok mellett megjelenő, spalettákat idéző, de kortárs mintázattal kivitelezett burkolóelemekig minden részlet derűs, tudatos és kiegyensúlyozott.

Építész: Krizsán András – Modum Építésziroda Kft.
Statika: Medek Ákos – Medek Iroda Kft.
Épületgépészet: Rosza Csaba
Elektromostervezés, villámvédelem: Paizs István, Sándor Dávid
Tűzovédelem: Segesdi Ferenc
Rehabilitáció szakmérnök: Busics György
Megbízó: Felsőörsi Polgármesteri Hivatal
Bonyolító: BMSK Beruházási Ügynökség Zrt
Kivitelező: Vemévszer Építő- és Szerelőipari Kft.