ArtKazal, Mórahalom

Építészek: Nagy Csilla, Tóth Zoltán
Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Bujnovszky Tamás

Tervező elmék játékossága, építészek kísérletező kedve egy szögletes szalmabála analógiájára alkotta meg Mórahalom mellett a náddal borított apartmanházat, ezt a gondolkodásra késztető csendes különcöt. Az ország és a városka déli határában, akár egy jó kedélyű, meditáló szerzetes, hátát nekiveti az utca utolsó, szomszédos házának, de egyebekben alig vesz tudomást a környezetében uralkodó olcsó építészeti kakofóniáról.
Mintha nem is a tervezők, hanem a telken könnyed léptekkel át- meg átfutó táj maga szőtte volna az épületet. Óhatatlanul felmerül a kérdés: a mezőhöz tartozik vagy az városhoz? Esetleg végeredményben egyikhez sem? Nem beszélhetünk kilátásokról vagy átlátásokról – ezek ugyanis jelentésüknél fogva feltételeznek egy emberi tényezőt, azt, aki kilát vagy átlát. Itt a környező mező egyszerűen csak átvágtat a nyílásokon és keresztülsuhan a belső udvaron. Akadálytalanul szalad keresztül a házon, ahogyan a pontosan tengelybe hozott nyílásokon át a légáramlat is, a lehető természetesebben klimatizálva az épületet.
Azt mondhatnánk, hogy a nyílások keretbe foglalt látványokat kínálnak – megszokott, jól bevált építészeti eszköz lenne –, de úgy hiszem, itt nem erről van szó. A tájban ugyanis éppen az a különös, hogy nincs benne semmi különös. Nincsen fókuszpont, látványosság, keretezhető képkivágás, csak a mező évszakról évszakra változó szőnyegszerű felülete. Ez a vízszintes felület válik a belső tér integráns részévé, nem falra helyezett látképként, hanem mint az enteriőr szabad kiterjedése a síkon, három irányban, kerítés nélkül. 

Vezető építészek: Nagy Csilla, Tóth Zoltán – Artgroup
Építész munkatársak: Kimle Olga, Kollár Petra
Statika: Csákvári Zoltán – Csákvári Mérnök Iroda Kft.
Épületgépészet: Erhardt Lajos – Novoterv Kft.
Épületvillamosság: Karácsony István – AP Lightworks Kft.