A Gyermekek Háza új épülete

Építészek: Láris Barnabás, Keller Ferenc
Szöveg: Okrutay Miklós
Fotók: Bujnovszky Tamás

A rendszerváltáskor induló iskola működését a nyitottságra, kreativitásra és elfogadásra épülő alapelvek határozzák meg. Talán mindezeken is túlmutat a kritikai gondolkodásra, felelősségtudatra, az önálló döntés képességére való nevelés. Az új épület belakása is hasonlóan alternatív helyzet, mivel a hatvanas évek épületeire másutt bontás vár.
A gimnáziumi évfolyamokkal való bővülés igénye a korábbi elhelyezésnél nagyobb tereket kívánt, noha a Gyermekek Háza számára új helyszínként felkínált, lerobban irodaház elsőre biztosan ijesztően hathatott. De elindult a közös gondolkodás az építészekkel és feloldódhatott az eredeti épület által okozott feszengés. Ismét csak a homlokzatok felől közelítve, elsőként a korábbi monoton sávablakokat váltó, a szó legszorosabb értelmében random nyílásszerkesztés kelt figyelmet. A helyenként a parapet- és a szemöldökmagasság megmozgatásáig jutó homlokzati átiraton érezhető, hogy nem öncélú játék, hanem funkcionális tartalmak kivetülése. Így nyerhetők az egykori irodaterek összenyitásával kialakuló tantermekben olyan sarkok, zugok, amelyek homlokzati zártságot kívánnak, a kiugró erkélyes tömeg pedig immár a tanári pozícióját jelzi. Ugyanakkor a terek addigi transzparenciája sem veszít erejéből, a ház továbbra is együtt lélegzik a környező erdővel.
A megérkezés helye a két épület között nyíló teresedés, a hosszan elnyúló rámpa nagyvonalú felvezetés, egyúttal az akadálymentes megoldás gesztusa. Az aula tere tágassággal fogad, az egykori portásfülkék szigorú szikársága már csak távoli, rossz emlék, itt egy nyitott pult látja el az észrevétlen ellenőrzés feladatát. Áramlik a tér, balról a kis könyvtár üvegdoboza hívogat, de szemben már nyílik is fel az étterem, ahonnan az étkezőasztalok szabadon elkóborolhattak, akár ki, az aula terébe is. A terek egymásba futtatása, funkcionális együtt-kezelése nagyvonalú eredményre vezet, részben oldani tudja a meglévő épület belmagasságából fakadó, kissé szorított helyzetet. A másik ilyen adottság, ami építészeti feloldásra várt, a folyosók szűkössége. Ami egy irodaházban működött, az egy iskolában már feszes lehet, jelen esetben az elsősök tantermei előtt adódnak tömeges jelenetek, amikor a szülők érkeznek gyermekeikért. De eközben a folyosók is megtelnek élettel, az ajtók melletti üvegsáv transzparens kapcsolatot kínál a tantermekkel. És nem csak a tanulók szekrényei sorakoznak itt: számos kis öböl képződik, ahol kuckózni lehet az aulában már látott színes puffokon, de ide kerültek a szelektív hulladékgyűjtő dobozok is.
A meglévő épülettől örökölt másik adottság a terek hangsúlyosnak szánt egymásba folyását segíti azzal, ahogy a két épülettömeg az azokat összekötő lépcsőházzal félszint magasságban kapcsolódik egymáshoz. A közlekedőterekben a tervezők további kreatív helyzeteket kínálnak fel. A gimisek szintjén egyfajta nappali tér képződik, ahol a szüneteket baráti beszélgetésekkel, vagy akár egy gyors csocsópartival lehet eltölteni, de tavaszra belakásra vár a tetőszinten nyitott terasz is.

Felelős tervezők: Keller Ferenc, Láris Barnabás
Építész munkatársak: Böröcz Péter, Csanádi Szikszay Györgyi, Fix Dalma, Rónai Titusz
Belsőépítészet: Szabóné Farkas Nóra
Homlokzati grafika: Szenteczki Boldizsár Zsolt
Tartószerkezet: Honti Gábor
Épületvillamosság: Haratik János
Gyengeáram: Borsányi Károly
Épületgépészet: Lobenvein Zoltán
Geotechnika: Dr. Vásárhelyi Balázs
Tűzvédelem: Szabó Norbert
Tájépítészet: Kontra Dániel
Közút: Ittzés Miklós, Nagy Oszvald
Konyhatechnológia: Finta Gábor
Rehabilitáció: Kormányos Anna
Felvonó: Tragor Gábor
Akusztika: Dr. Huszty Csaba
Épületszerkezet: Horváth László
Sporttechnológia: Tappler Zita
Engedélyezési terv megbízója: Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata
Kiviteli terv megbízója: Közép Budai Tankerületi Központ