Selyemgyár Kulturális Negyed, Mohács

Építész: Dombai Gyula
Szöveg: Rabb Dániel
Fotók: Kalmár Lajos

A mohácsi egykori selyemgyár barnamezős területének rehabilitációjával egy ipari műemlékegyüttest sikerült megmenteni az enyészettől. Az egykori gyár a második világháborúig élte virágkorát, majd az 1960-as évekig hányatott sorsa volt; ekkor jelentős fejlesztéseket hajtottak végre az épületeken és a gépeken is. 1Az épületegyüttest 2012-ben műemlékké nyilvánították, majd 2016-ban a déli telekrész a város tulajdonába került. A Dunával párhuzamos, közel 80 méter hosszú főépületet, közepén toronnyal és arra merőleges szárnnyal a századfordulón uralkodó stílusnak megfelelően téglaarchitektúrával és nagyméretű, acélkeretes ablakokkal építették. A felső szintjén volt a selyemgombolyító. A gyár egyutasként lett kialakítva, ami azt jelentette, hogy a termelés két párhuzamos sorban zajlott az épület szinte teljes hosszában. Az épületegyüttes kétszintes, vasbetonvázas bővítését az 1960-as években végezték. Ez a hozzáépítés uralta az udvart és az épület déli részét, nagyrészt kitakarva az eredeti épület tömegét és homlokzatait.
A felújítás jövőbe mutatóan készült el: díszvilágításával, szökőkútjával kiemelkedő minőségű közparkkal gyarapodott a város, ahol az egészen kicsik is megtalálhatják a maguk szórakozását szabadtéren, kellő biztonságban. A ma már használaton kívüli kémény napóraként funkcionál, a játszótér gumiborításán kialakított számlapra vetített árnyékával. A külső bútorok látszóbeton felületeinek textúrája tervezői szándék volt, ahogyan az is hogy az ipari jelleg megtartása mellett nem akartak túl modernizált külsőt kölcsönözni sem az utcabútoroknak, sem a külső felületeknek. A gyár udvar kinyitása és a vasbeton bővítések elbontása szellőssé, átláthatóvá tette a területet. A főépületen végigvitt egységes tervezői koncepció visszafogottan elegáns és letisztult, így sokat visszaad az eredeti gyárépületből és a hozzá tartozó funkcióból, ami a korabeli fotográfiákon rendre visszaköszön az épület falain, tisztelegve a gyár múltja és egykori dolgozói előtt. Az elkészült együttes újabb szintre emelte Mohács városának kulturális és turisztikai értékét, és nem utolsó sorban a megye és az ország is gyarapodott egy igényesen felújított ipari műemlékegyüttessel, melyet új élettel lehet megtölteni.

Építtető: Mohács Város Önkormányzata
Építészet: Dombaiterv Bt.
Vezető építész: Dombai Gyula
Építész: Kovácsné Zólyomi Judit
Építész munkatárs: Kunovszki Eszter
Tartószerkezet: Atanazov Ilija, Atanazov Balázs – Atanazovterv Kft.
Gépészet: Jeszták Urszula – U-Projekt Bt.
Közmű: Balog Gábor – Balog és Társa Bt.
Környezetvédelem: Schváb Hajnalka – Környezetszakértő Kft.
Kert: Hári Erika
Építéstörténeti dokumentáció: Rabb Dániel, Rabb Donát
Műemlékvédelem: Dr. Szigetvári Krisztián
Generálkivitelezés: Munkás László, Butykó Sándor – Munkás-Butykó Kft.