Családi ház, Piliscsaba

Építész: Őrfi József
Szöveg: Kiss Tamás
Fotók: Bujnovszky Tamás

Budapesthez közel, de a főváros zajos nyüzsgésétől védve, a Budai-hegység és a Pilis határán fekszik Piliscsaba. Építészete higgadt és egyben megkapó; a telepített fasorokkal szegélyezett utak és a ligetes területek mentén jellemzően kis léptékű, változatos korú házak sorakoznak. A vasútállomás felől gyalogosan haladva, egy keskeny, dús növényzettel övezett, burkolatlan úton érünk az építész saját tervezésű családi házához.

A homlokzatról azonnal leolvasható, hogy a ház jelenlegi kialakítása egy épületbővítés eredménye. Az ezredfordulót követően épült kétablakos ikergarzon mellett egy kisebb – első pillantásra jelentéktelenebbnek tűnő – épület kapott helyet. A két rész külseje az utcavonallal párhuzamos gerincű közös nyeregtetőn túl merőben különböző. A régi, téglafalú épület homlokzatát – eredeti arculatát felvállalva – törtfehér vakolat borítja, az új, könnyűszerkezetes házat függőleges, hézagosan elhelyezett falécezés burkolja. A kettő találkozásánál a homlokzat síkja néhány méteres szélességben visszaugrik és felülete fekete színre vált. A fával burkolt homlokzaton csupán egy – a régi épületre reflektáló – fehér színű, felülvilágítóval ellátott, váztáblázatos ajtót látunk, míg a beugratott fekete homlokzati szakaszt a sarkokban egy-egy hosszúkás ablak keretezi. Ezzel első pillantásra a régi épület dominanciája látszik érvényesülni, csakhogy az új rész bejárata elé hosszan kinyúló, élére állított pallókból készült gyalogoshíd határozott gesztussal mutatja a bejárat kiemelt szerepét. Már a homlokzaton is megnyilvánul a természettel való barátságos viszony: a visszaugratott sík nem csupán az épület hosszú tömegét oldja, hanem a ház itt egyértelműen teret kínál a növényzetnek, tisztelettudóan hátrébb lép.