Veszprémi kolostorok és kertek

Tervező: Gajdos István
Szöveg: Géczi János
Fotók: Gáspár Gábor

A helyszín történeti hagyományának feltárása nyomán, körültekintő előkészítést követően 2007–2014 között, egy Európai Uniós fejlesztési ciklus lehetőségét felhasználva került sor a „Kolostorok és kertek a veszprémi vár tövében” projektre, amelynek most újabb fejlesztési fázisa fejeződött be.
Az A.D.U. Építészeti Iroda és a budapesti Corvinus Egyetem Táéjvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszéke már 2005-ben a fejlesztés céljait meghatározó tanulmányt készített, amelynek irányelvei – szabadidős tevékenységek biztosítása, életminőség-javítás, többgenerációs igény változatos kiszolgálása, fenntartható rehabilitáció, turisztikai és a helyi érték fölemelése – azóta sem szorult korrekcióra. A projektnév alatt a körgyűrű nyugati szakaszához közel eső Kiskuti csárdától a városszívhez közeli Remete utcáig terjedő, Séd menti zöldfelület átalakítása és a műemléki épületegyüttesek felújítása az ütemtervnek megfelelve valósult meg. A projekt teljes költségvetésének kb. 80%-át tette ki az elnyert támogatás, ebből az összegből 2005 és 2010 között – Brányi Mária táj- és kertépítész gondoskodásával, az elmúlt évszázad legnagyobb ilyen típusú helyi fejlesztése keretében – hat akciós gócpont köré rendezetten 2,7 km hosszú, 13,8 hektárnyi terület eredményeként vált Veszprém az arborétumszerűen elgondolt parkok városává.
A Séd medre az, amely összeköti az Árpád-kortól nevesített veszprémvölgyi térséget (a hajdani Kiskuti zöldvendéglőt, az egykori ’közsétatér a Lövöldénél’-t, az államalapításkor szerephez jutott klastromromot és az apácakolostort, a jezsuita templomot, a csónakázó tavat, az építménymaradványokban mókás Vidámparkot és a kisvasutat), a viadukthoz közeli Kittenberger utcai parkolótól a patak térig húzódó szakaszt. Utóbbi elejéről a Gulyadombhoz felvezető, más projektből megépített, impozáns látványú lépcsősor indul, s ennek mentén áll az Állatkert, a Vízmű mára múzeumnak helyet adó építménye, több hotel, az egykori szépen, mára szedett-vetetten parkosított árvaház, a Davidikum található), a vár alatti térség (egy hotelt, a vízimalomból kialakított, hirtelenjében kedveltté vált zöldvendéglő, a Szent Katalin domonkos templom és kolostor), amely a sétaút központi helye. Éppen ezért a változatos térkialakításokkal, növénykiültetésekkel, szökőkúttal, a rózsakertben álló (kissé bájtalan, művészi invencióktól mentes) a gyerekkori Árpád-házi Margit-szoborral megoldott park gyorsan válhatott ismét a Szent Katalin-szeg értékes pihenőhelyévé. Hozzá kapcsolódik a meredélyekkel felemelkedő Benedek-hegy másik oldalán álló Szerelem-sziget, ahol a veszprémvölgyi, népmesei motívumokat felhasználó játszótértől eltérő jellegű, un. Rézsűs játékkert, benne játszóvárral, illetve keletre haladva a Pajtakert.
A projekt végrehajtásakor több kompromisszumra kényszerültek (az egyik szakasz vízrendezése elmaradt, nem épült külön nyomvonalú kerékpárút, nem rendezték a nagy forgalmú Patak-teret, nincs öntözőrendszer, nem elégséges a WC-k száma, bőségesebb lehetne a gyerekigényeket kiszolgáló szolgáltatás), de a fenntartók nem mondtak le ezek korrekciójáról. A városi igény, miszerint a völgy használatban maradjon, egyre erősebb: a közösségi közlekedéshez kapcsolódás buszjáratokkal segített, a magánerős fejlesztések figyelemben veszik a parki sajátosságokat és a maguk területén is követik, s az új fejlesztések mind az évszázados örökségekhez, mint a tíz éve lezárult tervekhez szervülnek.