A Szolnoki Művésztelep felújítása és bővítése

Építészek: Álmosdi Árpád, Csendes Mónika
Szöveg: Ostoróczky Nóra
Fotók: Ártér Építésziroda

A Szolnoki Művésztelep életében nagy változások történnek, melynek részeként nem csak megújult a két meglévő műteremház, de új tagokkal is bővül a különleges hangulatú épületegyüttes. A helyszín önmagában egyedülálló a művésztelepek sorában, ugyanis nem a várostól távol, hanem azzal szimbiózisban élve, szinte a központjában helyezkedik el. Az átalakítások során az aktív közösségi élet, és a városiak jelenléte a művésztelepen fontos szempont volt. A számukra is nyitott terek inkább a déli oldalra összpontosulnak, egy későbbi ütemben itt új Kiállítóház is épül majd, vendégszobákkal, rendezvény és kiállítótérrel. Ennek előfutáraként, az egykor helyi művészek keze munkája nyomán, a régi vár köveiből 1905-ben felépült kilátó-toronyba is új funkció, kamara-kiállításokra alkalmas tér, tetejére új fedés került. Az 1902-ben épült művésztelep északi oldalára koncentrálódik az alkotásra alkalmas terek sora, itt kap helyet egy szobrász és egy grafikai műhelyépület. A két teljesen új elem a Zagyva felől, a majdani vársétány látogatói elől elhatárol, intimebb teret létrehozva az itt alkotó és élő művészek számára.

Építészek: Csendes Mónika, Álmosdi Árpád – Ártér Építésziroda
Építész munkatársak: Balogh Tóth Anna, Szabó Gabriella, Sipos Norbert, Váczi Gabriella, Bencze Krisztina
Belsőépítészet: Csendes Monika, Álmosdi Árpád, Balogh Tóth Anna
Statika: Zakar László, Bózsvári István
Gépészet: Nagy Attila
Villamosság: Nagy Attila, Tóth Róbert
Tűzvédelem: Máté Zsolt
Tájépítészet: Giczy B. Zsuzsanna
Közlekedés: Zakar László
Talajmechanika: Vermes Tamás
Időkerék: Szabó György szobrászművész
Bronzöntés: Baráth Fábián szobrászművész
Beruházó: Szolnok MJV Önkormányzata