A budapesti Dunapart használatának szabályozásához

Szöveg: Nagy Béla

Úszómű a budai parton, Fotó: Mű-Hely Zrt.

A Duna – az Európát a Duna-Rajna-Majna víziút révén ténylegesen átszelő folyó – nevének hallatán kialakuló képzeteink nem írhatók le vízhozamokkal és térképi kódokkal. A Duna meghatározó szerepet játszik Budapest és Magyarország fejlődésében. A különböző kultúrákat összekötő folyó a hozzá tapadó kulturális, gazdasági és történelmi kötődések következtében több mint egy földrajzi név. A Duna egyszerre az ökológiai rendszer szinonímája, természeti erőforrás, ásványkincs, értékes flóra és fauna, vízbázis, energiaforrás, de kommunikációs csatorna is, a turizmus mozgástere és víziút, szállítási lehetőség, egyben gazdasági feltétel, munkahely-teremtés-, termelési-, település- és területfejlesztési lehetőség.
Budapest és a Duna viszonya paradox. A paradoxon lényege, hogy bár a város a Duna mentén született, mai polgárai alig kerülhetnek kapcsolatba a vízzel magával. A külföldiek “zarándokhelyei” szinte mind a folyó mentén fekszenek. A környező magaslatokról nyíló rálátásban vagy éppen a vízről vagy a partról feltáruló látványban meghatározó a Duna. Az idegenforgalom kedvelt helyei egyben a látogatók kiszolgálására települő vállalkozók és vállalkozások (éttermek, kaszinó, bárok, cukrászdák) természetes sűrűsödési pontjai is. A drága Duna-parti ingatlanok nehezen elérhető üzletei új irányok keresésére sarkalják a „vendégforgalmi ipar” vállalkozóit, akik rájöttek, hogy városrendezési értelemben a Dunapart kisebb kockázattal fejleszthető, mert az emberek szeretik a vízpartot. Az úszó létesítmények működtetésének természetes kockázata egy-egy árhullám levonulása a Dunán. További bizonytalanságot jelent, hogy nem egyértelműek a vízilétesítményekkel szemben támasztott követelmények. Még a kikötésre szánt partszakaszok sem azonosíthatók egyértelműen!