Elnöki köszöntő

Sáros László György DLA programbeszéde a MÉSZ tisztújító gyűlésén. Fotó: Szentiváni János

2012. május 7-én a Magyar Építőművészek Szövetsége tagjainak jóvoltából e nagyhírű – immáron 110 éves – társaság  elnöke lettem. Megtisztelő megbízatásomat négy évre vállaltam, majd a stafétát szeretném átadni a fiatalok közül  annak, aki képes és alkalmas lesz tovább éltetni a MÉSZ-t. E négy év alatt szervezetünknek – hitem és törekvésem szerint – meg kell újulnia. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden másként lesz, de remélem, hogy sok mindenben sikerül előrelépni. Mindenekelőtt az európaiságunkat is jelentő, magas műszaki és esztétikai értékeket képviselő építészetünk szakmai és társadalmi becsületének, megbecsülésének visszaállítását és annak megtartását szeretném elérni. Amellett, hogy meg kell őrizni külföldi kapcsolatainkat, szeretném hinni, hogy azokat még bővíteni is tudjuk majd. Ebben arra számítok, amit jelöltbeszédemben is elmondtam: sokkal nagyobb nyíltsággal kell viseltetnünk a bennünket körülvevő államok építész szervezeteivel, mert ők mégiscsak a közvetlen szomszédjaink. Ami azonban tán ennél is fontosabb, végre élő kapcsolatot kell építeni és azt ápolni is az ország építészeivel, és itt nagyon nem akarom a „vidékiséget” meg a „fővárosiságot” szembeállítani. Mert ez a szervezet nevében is magyar: minden magyar építőművész szövetsége.
Meg kell őriznünk a lapunkat, mert ez a honi építészet s az azt művelők identitásának letéteményese. Persze, hogy itt is van mit tenni, hogy ez még jobb legyen. Forduljunk végre a fiatalok felé. Vonjuk be őket, ha lehet, mindenbe. Segítsük őket, ahogy valaha bennünket segítettek. Mert – és ez nem önzés – csak rájuk támaszkodhatunk majd. Becsüljük meg idős kollégáinkat, tanítómestereinket. Mert az nem lehet, hogy magukra maradjanak. Mert rájuk óriási szükségünk van. Mert nekünk ők a közvetlen elődeink. Akikkel még kollégák lehettünk. Igazi kollégák.

Sáros László György DLA

Életút

1947. július 2-án születtem Jászberényben. Tanulmányaimat  az érettségiig ott végeztem. 1965-ben érettségiztem a Lehel Vezér Gimnáziumban. Sikerrel felvételiztem a BME Építészmérnöki Karára, ahol 1971-ben szereztem meg diplomámat, jó eredménnyel. Még egyetemi éveim alatt ismerkedtem meg Makovecz Imrével, akinek magánmesteriskolája első hallgatója voltam Gerle Jánossal együtt. Végzés után egy évig dolgoztam a BME Épületszerkezettani Tanszékén mint tudományos segédmunkatárs. 1972-ben a Szövtervhez kerültem, Kovách István műtermébe. Ma már tudom, hogy szerencsésnek mondhatom magam a tekintetben, hogy ott az első perctől kezdve önálló munkákat kaptam. 1986-ban, Erdei András tragikusan korai halála után műteremvezető lettem. Abban az időben már alakíthattunk gmk-kat; a Szövterv melletti társaságom FRÍZ Gmk néven 1987-től 89-ig működött. A nagy (szocialista) tervezőirodai rendszerek fölbomlásakor lehetőség nyílott arra, hogy önálló kft-t alakítsak, de ez időben kerestek meg, hogy vállaljam el az Ungár Péter halála miatt széteséssel küzdő társaság vezetését. Ez lett a KÖR Építészstúdió Kft, melynek ügyvezetését 1989-től 1991-ig végeztem, miközben a munkaszerzésen és az adminisztratív teendőkön túl vezető tervezőként is dolgoztam. Mandátumom lejártával önálló vállalkozásba fogtam. Még 1991 végén megalapítottam a SÁROS és Társa Építésziroda Bt-t. Ebben a formációban dolgozom, dolgozunk a mai napig. Az irodában általában hat építész dolgozik, akik közül legalább egy fiatal a Kós Károly Vándoriskola hallgatója. A nyolcvanas évek elején néhány évig a Török Pál utcai Képző és Iparművészeti Szakközépiskola óraadó tanára voltam, ahol építészeti alapismereteket tanítottam. 1990-től fogadok vándoriskolásokat. Az iskola elvéből fakadóan egy-egy szemesztert töltenek el irodámban. Ez a féléves rotáció azonban igen fontos és hasznos a saját magam számára is, mert kényszerít a megújulásra. Irodám e mellett akkreditált gyakorlati helye a műegyetemi építészképzésnek is. Általában nyaranta fogadunk hallgatókat, kettő-négy hét időtartamra. 1993-tól a Kós Károly Egyesülés alapította Kós Károly Alapítvány Kuratóriumát vezettem, egészen 2004-ig. Az Alapítványnak irodám adott helyet, miként az Egyesülés által kiadott negyedéves periodika, az Országépítő szerkesztőségének is. Cégem 2004 óta tagja a Kós Károly Egyesülésnek.1988 és 90 között Madocsa tanácsadó főépítésze voltam, majd 1991 és 1997 között Vecsésen vállaltam ugyanilyen posztot. 1996-ban szülővárosom, Jászberény polgármesterének megtisztelő felkérésére vállaltam el Jászberény főépítészi szerepét. Ezt 2006. szeptember végéig töltöttem be, majd 2007 áprilisától 2008 májusa végéig Fót főépítésze voltam. Tagja vagyok az Országos Főépítészi Kollégiumnak. 2000-től 2004-ig pedig a Budapesti Építész Kamara Etikai-Fegyelmi Bizottságának, 2005-től 2007-ig a Magyar Építész Kamara Kamaraügyész Testületében dolgoztam. Az építészet mellett a fotó is fontos szerepet játszott és játszik életemben. Talán természetes, hogy saját épületeimet is zömében magam fotózom, de ebben a műfajban elég sok „illusztrátori” és önálló publikációm is megjelent. 1993-ban készült el a Váli Dezsővel közösen jegyzett Tanú ez a kőhalom című könyvünk, ami a kelet-európai zsidó temetők művészetét dolgozza fel. Önállóan két könyvet publikáltam. Az elsőt Zsebbelgium címmel 2003-ban, a másodikat Canyonewyork címmel 2006-ban az Officina ’96 Kiadóval közös kiadásban. Az építészetről szóló hitvallásom és munkáim tervi prezentációjára is lehetőségül szolgált az Országépítő 1998/1. száma, amely bemutatja irodámat és munkáimat. E mellett többször kaptam alkalmat megnyilvánulni televíziókban, újságokban, folyóiratokban, ahol egy-egy konkrét épületet tárhattam az olvasók elé, vagy éppen valami mást a hál’ Istennek szépszámú tevékenységemből.1989-ben – a díj történetében talán utolsóként – SZOT díjat kaptam az egri Flóra Hotel tervezéséért. 1998-ban az Év Háza pályázaton, a Fővárosi Önkormányzat és a VM ZINC Kft. különdíját nyertem el. Ugyanezen évben a jászberényi ’56-os emlékműért a Magyar Politikai Foglyok Szövetségétől megkaptam A Hazáért Érdemkeresztet. 1999-ben az Év Háza pályázaton a Lindab Kft. különdíját, 2000 októberében pedig, Telkibe tervezett házamért Pro Architectura díjat kaptam. Rá egy évre, 2001-ben Ybl Miklós díjban részesültem. 2004-ben Jászberény főépítészeként Az Év Főépítésze díjjal tisztelt meg az Országos Főépítészi Kollégium, amit Sümeg városában vehettem át az Országos Főépítészi Konferencia során. 2005-ben védtem meg az építész mesterfokozatot, a DLA címet. 2008. december 16-án – Kós Károly születésének 125. évfordulóján – Kós Károly díjban részesültem.2012. május 7-én a Magyar Építőművészek Szövetsége tisztségviselő választó közgyűlésén a jelen lévő tagság elnöknek választott meg, amelyet egy ciklusra elvállaltam. Ez alatt szeretném elérni, hogy a MÉSZ visszaszerezhesse régi vonzását.

Sáros László György DLA