Szöveg: Dr. Nagy Béla

A város élő organizmus. Összetett és bonyolult. A város maga a tárgyiasult kultúra. A társadalom, a gazdaság és a környezet mellett a gazdaság és a kultúra folyamatos kölcsönhatásai alakítják a tágan értelmezett kultúra részét képező település működését, megjelenését. A város térben és időben változik, miközben evolúciós utat jár be.
A város területe napról-napra változik, egyes részei beépülnek, mások funkciót váltanak, átépülnek. Néha visszaalakulnak beépítetlen területté, parkokká (mint például 1933-ban a Tabán városrész helyén a park, vagy 2000-ben a Ganz gyár helyén a Millenáris Park) vagy csak „hasznosítatlanul” várják az idejüket (felhagyott ipari vagy katonai területek a város számos pontján). A város időbeni változása kézzelfoghatóvá teszi a gazdaság és a kultúra változásait, a művészeti felfogások, világképek harcát is.
A város története mégsem azonos a fejlődéstörténetével. A paradigmaváltások új kontextust teremtenek, a város működése átalakul. Amikor a természetben – erősen leegyszerűsítve – a körülményekhez alkalmazkodó, specializálódó egyed (mutáns) lesz általánosan elterjedt, vagyis a „normális”, akkor evolúciós lépésről beszélünk. Ez többé-kevésbé érvényes a városra is: amikor az alkalmazkodás jegyében egy település működési modellje megváltozik, új városevolúciós periódusról beszélhetünk.