A Richter raktárépületének felöltöztetése

Építészek: Nagy Csaba, Déri Dániel, Kováts Judit, Várhidi Bence
Szöveg: Dudics Krisztián
Fotók: Bujnovszky Tamás

A Richter Gyógyszergyár lassú következetességgel építkezik: bármiben, amihez hozzá kell nyúlni, minőséget követel. A kutatási épület és az uszoda után most egy érdektelen raktárépület felújítása adta az ürügyet egy érdekes építészeti játékhoz – ami mégis kihat a városrész és a vállalat imázsára is.

Adott egy hetvenes években épült, teljesen funkcionális – és a kőbányai iparterületről alkotott sztereotípiáknak végletekig megfelelően „ronda” –, nyolcemeletes, ablaktalan, téglalap alapú hasáb raktárépület. Nem hiszem, hogy ettől bárkinek ihlete támadna építészetről gondolkodni… hacsak az épület gazdája fel nem ismeri a lehetőséget, amit a raktárnak a vállalatvezetés által tervbe vett gépészeti felújítása és burkának hőszigetelése teremt. Tulajdonképpen egy végtelenül egyszerű, racionális, konzervatív, de mégis előremutató szemlélet következménye ez a felismerés: az épületállományt érintő minden beavatkozás során körültekintően meg kell vizsgálni a lehetőségeket, és ésszerű kereteken belül maradva minőséget kell létrehozni. A minőségnek pedig több rétege van: az épített környezet egyrészt szolgálja a munkafolyamatok és dolgozók igényeit, másrészt a létrehozása és üzemeltetése legyen gazdaságos, harmadrészt pedig nem feledkezhetünk el egy nemzetközileg jegyzett nagyvállalat presztízs-igényeiről sem. S ha ezek megvannak, akkor általában többletként megjelenik az a fajta építészeti minőség is, ami a városrésznek, a városnak, a kortárs magyar építészetnek is pozitív impulzust ad.
Jelen esetben a városépítészeti megfontolások azért is kerülhettek előtérbe, mert az épület magassága és tömege révén a Gyömrői út felől feltáruló látvány meghatározó eleme. S bár ez nem az a városrész, amelyben korzózás vagy kávézói teraszokon ücsörgés közben gyönyörködünk, annál jellemzőbb viszont a járművel közlekedés közben feltáruló, jellegéből fakadóan dinamikus vizuális benyomás. Épp ez, a nagyméretű, statikus épület és a rövid idejű, dinamikus feltárulás volt az építészek számára a kiindulópont, amibe kapaszkodva megpróbáltak valami egyedit létrehozni. A Richter – és főépítésze – alaposságára jellemző, hogy erre a kis munkára négy neves építészirodát hívtak meg egy minipályázat keretében, és természetesen a kerületi tervtanáccsal is egyeztettek a formálódó elképzelésekről.
A nyertes Archikon Építésziroda tervezői, Nagy Csaba és munkatársai olyan racionális, gazdaságosan megvalósítható homlokzati megoldást kerestek és találtak, amely az épület távolról feltáruló és járműben ülve folyamatosan változó látványával dinamikus hatást kelt, egyben a városrész számára új jelet, igazodási pontot is állít. A kívánt hatást – sok természeti folyamat és organizmus szerveződéséhez hasonlóan – egy végtelenül egyszerű algoritmus alkalmazásával, s az ezt kiemelő anyagok, színek, arányok kikísérletezésével érték el. Az átszellőztetett táblás fehér fémlemezburkolat függőleges fugáiból merőlegesen kiálló rozsdamentes acél lamellák által keltett örvénylő, lüktető, a nézőpontváltásra kaleidoszkópszerűen elmozduló mintázat mindössze azáltal jön létre, hogy a fémlemeztáblák az egymás fölötti sorokban rendre 8-8 centiméterrel nagyobb távolsággal vannak eltolva. Az eredmény könnyed és elegáns, játékos, és mindenképpen emlékezetes: a fehér szín eleve anyagtalanítja az épületet, a rozsdamentes acél tükröződései és a változó fényviszonyok minden időben és minden nézőpontból másképp láttatják az épületet, sőt, az átforduló mintázatnak köszönhetően időnként még az épület élei is eltűnni látszanak. Ezzel az op-art-os hatással egybeér a grafika, a szobrászat és az építészet – mindez egy raktárépületen, játékból. Lehetne ilyet kérni máshol is?

Építész tervezők: Nagy Csaba, Déri Dániel, Kováts Judit, Várhidi Bence – ARCHIKON Kft.
Épületszerkezet: Dudinszky Orsolya
Tartószerkezet: Pintér Tibor
Elektromos tervezés: Dorgai Károly
Építtető: Richter Gedeon Nyrt.