Szovjetmodern, 1955-1991, AZ Wien, 2012. 11. 08 – 2013. 02. 25.

Szöveg: Katharina Ritter, Ekaterina Shapiro-Obermair, Alexandra Wachter
Fordította: Beliczay Zsuzsa

Holokauszt emlékmű, Kaunas, Litvánia, 1983

A bécsi Architekturzentrumban idén februárig nyitva tartó kiállítás első ízben próbált átfogó képet nyújtani az egykori Szovjetunió nem orosz tagköztársaságainak 1950–1991 között kialakult építészetéről. A kutatás és a kiállítás háttérbe szorította az Oroszország által formált perspektívákat és Azerbajdzsán, Észtország, Fehéroroszország, Grúzia, Kazahsztán, Kirgizisztán, Lettország, Litvánia, Moldávia, Örményország, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Ukrajna és Üzbegisztán építészetét helyezte megfigyelés középpontjába.
A nyugati építészettörténet felfigyelt a konstruktivizmusra és a sztálinista építészetre, de szinte teljesen ismeretlen maradt számára a 20. század második felének modern szovjet építészete. Az AzW kutatócsoportja helyi építészekkel és tudósokkal karöltve feltérképezte a korszak építészeti sajátosságait. Felkerestek és meginterjúvoltak olyan kortársakat, akiknek a történetét és munkáit még soha nem írták le. Az idő sürget, mert az építészettörténeti értékkel bíró épületek egy része ma már veszélyeztetett. Egyrészt a korszak építésmódjának hiányosságai vezettek korai öregedésükhöz, másrészt sokszor az akarat vagy a forrás hiányzik a rendbehozatalukhoz.
Az uniformizált szovjet építészet kliséjét zárójelbe téve, a kiállítás a regionális sajátosságokra fókuszált, az „olvadás” időszakától a peresztrojkáig. A nagy hatású épületek mindenképpen felvetik egy háború utáni modern szovjet építészettörténet megírásának szükségességét.