Benkő Melinda-Fonyódi Mariann: Glocal City

Terc Kiadó, 2010, 222 oldal

Szöveg: Szegő György

Derűs, okos, elegáns könyv. Ha kell, guide – azoknak, akik a szerzők nyomán szakmai szenvedélyből (is) járják a világot. Globális kíváncsiságuk tapasztalataival keresik, és találják meg a helyit. E kettősség adja a szóösszevonással alkotott szellemes címet. Olyasmit kerestek, amit Kenneth Frampton – kissé szigorúbban – kritikai regionalizmusnak nevez. A cím szójátéka a kötet urbanisztikai figyelmét is kifejezi.

A szerzők a BME Urbanisztika Tanszék oktatói; e kötet és a korábbi, nem egyszer a MÉ-ben megjelent írásaik tanúsága alapján olyan szakemberek, akik nem választják szét urbanista és építész terrénumait. A most bejárt 74 kortárs városépítészeti együttes kiválasztásának és értelmezésének éppen ez a kulcsa. S ebből az interdiszciplináris szemléletből adódik, hogy az elemzés nem csak a várostervezőket, de minden építész(hallgató)t és az architektúra iránt fogékony „civil” olvasót is megfog. A szerzők maguk rajzolták meg a helyszínrajzokat, és maguk (hozzá néhány kolléga és tanítvány) fotózták meg a kötet képanyagát. A rajzolás és a fotózás lehetett az a megismerő processzus, amelynek alapján kialakították egyszerűsített tipológiájukat (az előző, 2010/1-es MÉ-ben bemutatott Városépítészeti alaktan c. kötet szerzője, Dr. Meggyesi Tamás e munka lektora), amelyben az építész számára, a tervezés gyakorlata felől közelítve könnyen értelmezhető, pragmatikus szempontok szerint csoportosítják a kortárs építészet együtteseit. Ezek a tömeg felől értelmezve: a zártság, transzparencia és köztesség, a tömeg és tér viszonyában: a montázs, a tér fogalma felől közelítve pedig: a határoltság és határtalanság.

A szemet gyönyörködtető fotók angol, osztrák, cseh, német, francia, dán, finn, holland, spanyol, portugál olasz és horvát esettanulmányai között magyar is akad, ami egyrészt a nemzetközi összehasonlításban is a helytálló minőséget jelzi. Másrészt, a mindig bravúrosan tömör, mégis kifejező leíró és értékelő szövegrészeket olvasva, a nemzetközi mustra összemérő vizsgálódásra sarkall. A magyar példák némelyikénél az olvasó átgondolja, milyen privatizációs prioritások, szanáló viszonyok (Kopaszi-gát, Corvin sétány) és korrekciós szándékok (Gödör park) mentén alakult ki az, ami. Ezt tudva mégsem látom 100%-osnak a honi példák minőségi, s talán elméleti besorolását sem. A szerzők kritikai érzékéből arra következtetek: éppen azt szeretnék, ha a szakma is eltűnődne a besorolás mentén. Így lehet remény arra, hogy a tervezés különböző szintjein/kontrollján a mi majdani példáink is beérjék a glocal city minőséget.