• ремонты от компании StroySila
  • укладка тротуарной плитки
  • Mérték és tartás: a kontextualitás magasiskolája

    Corvinus Palace, Budapest

    Építész: Reimholz Péter
    Szöveg: Sulyok Miklós
    Fotók: Hajdú József

    “Reimholz Péter emlékének ajánlom ezt a majd’ három évvel ezelőtt született írást.” Sulyok Miklós

    Már a fél tucatot is meghaladja Reimholz Péter felépült házainak száma a Várnegyedben, illetve annak legszűkebb környékén, de fontos emlékeztetni rá, hogy nem egyszer feleségével, Csomay Zsófiával együtt tervezte őket.

    Gondoljunk saját lakóházukra, azután a Palaházra (ennek elődjét, az ún. Industrialexport irodaházat is Csomay tervezte, Gereben Gáborral), a Hapimag üdülőházra, a Collegium Budapest Wallenberg vendégházára, a Logodi Centerre és egy másik lakóházra a Logodi utcában, vagy az itt tárgyalandó Corvinus Palace-ra, amelyet a W6 Stúdióval tervezett. (Hogy a négy csoportba rendezett, öt épületből álló együttest miért hívják ingatlanfejlesztői nyelven Corvinus Palace-nak, számomra rejtély.) És persze csak ő tudja, mennyi meg nem valósult tervet készített még az évtizedek során várbeli helyszínekre. Legújabb pályázat-nyertes tervük egy Toldy Ferenc utcai lakóházra készült. Nem mondok újat, de le kell írnom: minden egyes épületükből sugárzik, hogy pontosan tudják, a Várnegyedben tervezni hallatlan felelősség és nemes feladat. Sohasem csupán egy-egy építési feladatot oldanak meg, hanem a „hely”-ben és a feladatban sűrűsödő történelmi-társadalmi-művészeti problémákra is reflektálnak. Reimholz számára, aki gyermekkora óta itt élt, ezen a területen építeni a legszemélyesebb ügy – most már, halála után néhány héttel így kell mondanunk: volt.

    Lassan, nagyon lassan, immár több mint hatvan évvel a világháború befejezése után, végre talán begyógyulnak a budai Várnegyed építészeti sebei. Az igazi nagy léptékű munkák, mint a Királyi Palota (múzeumok), a Sándor Palota (köztársasági elnöki székhely), a domonkos kolostor (Hilton Szálló), a Sikló rekonstrukciója, valamint számos lakóház pótlása után az utolsó foghíjak közül jó néhányat éppen Reimholz Péter tervei szerint építenek be a tulajdonosok. De két helyszín problémái máig megoldatlanok: a Szent György tér még mindig a háború, a Várbazár pedig a béke „sebeit” viseli.

    A lakóház műfajánál maradva: ahogyan Jánossy György és Farkasdy Zoltán várbeli lakóházai a magyar építészettörténet részévé váltak, úgy Reimholz és Csomay épületei, például a Hapimag, a Wallenberg vendégház és a frissen elkészült Corvinus Palace is méltó megtartói az ország talán legpatinásabb kerületének. Reimholz Jánossyt mesterének tekintette, s valóban, munkáik időbeli távolsága ellenére, erős szemléleti rokonság köti össze történeti környezetbe tervezett budai házaikat.  Ez a szemlélet pedig, Jánossy szavával, nem más, mint a „viselkedés a környezetben”. A „viselkedés”-re az építési hatóság is rákényszeríti a tervezőt, tehát a kérdést így is sarkíthatjuk: ennyire értékes műemléki környezetben az építési szabályzat tervez, vagy az építész? Úgy gondolom, szerencsés esetben mind a kettő, szép testvériesen Az engedélyezési terv műleírásában Reimholz is szembenézett a dilemmával: hogyan lehet olyan házat tervezni, amit az építész is vállalni tud és a szabályozási tervnek is eleget tesz? Például a magastetős kialakítást is a Kerületi Szabályozási Terv írta elő. Az építész így vélekedett erről: „..esetünkben a tömegképzés, tömegelosztás, tömegforma került a városrendezési terv béklyói alá, keskeny, magastetős, térfalképzésre alkalmas, sőt elsősorban arra alkalmas vonalszerűen kétdimenziós alakzatok lettek meghatározva, főleg egytraktusú épületek, melyek építészeti eszköztára nyilván tömegformájukból levezetve meglehetősen konzervatív, szinte régies, romantikus.” Akárhogyan is, az elkészült épület felől nézve, nem is lehetett olyan rossz az a városrendezési terv, de a tervező is tisztában volt kötöttségeivel, és mesterien használta ki a meglévő játékteret. Reimholznak mindez a kisujjában volt, mégis téved, aki azt gondolja, lehetséges műemléki környezetben rutinból tervezni.

    A luxuslakásokat magában foglaló lakóegyüttes elegánsan, de visszafogottan illeszkedik a Viziváros és a Várnegyed határán fekvő Szalag – Iskola – Donáti utcák és Donáti köz határolta telekre, s ami az egyik legnagyobb érdeme, új utcát és kis terecskét is létrehoz az épületek között. Bár a Szalag és a Donáti utca közötti átjárást is a Kerületi Szabályozási Terv írta elő, a tervezők ezt megtoldották egy piazzettával, amely pompásan gazdagítja-bonyolítja az új beépítés kialakuló téri világát, tovább szövi a városszövetet. Az új együttes éppen olyan tagolt, mint a környezete, tömegképzésében sikerült kiválóan „elkapnia” az arányos, helyénvaló formálást, de éppen nem a történeti imitáció, hanem a modern elvontság módján. Jó példa erre az E épületnek nevezett Szalag utcai ház homlokzati tagolása, amely modern játékossággal kezd párbeszédet a szomszédos kis barokk lakóházakkal. Az uralkodó tégla, a vakolat és a kőburkolat szerencsés arányban jelenik meg a homlokzatokon, s jó egészíti ki őket a mértékkel adagolt, ma oly divatos, kültéri faburkolat is.

    Mintaszerűnek tartom azt, ahogyan Reimholz épületei a Várban megszólalnak: elvállalják a helyet és a történelmet, de egy pillanatra sem adják föl önmagukat. Van egy töredék-mondat Reimholztól az epiteszforum.hu internetes újságban: „megjósolható az érett művek tágas egységessége…” – igen ez már a harmadik ház itt, amely a legjobb értelemben vett érettség, tágasság és koherencia foglalata.

    A Dobai Jánossal közösen jegyzett, szintén történeti környezetbe épült, debreceni Generali Biztosító-székházukkal kapcsolatban írja az építész: „magam is a megőrizve haladás összetett, sok-sok gondoskodást és apró munkát igénylő módszerének vagyok elkötelezett híve.” (in: Debreceni Disputa, 2004, 39. o.) Tökéletesen illik ez a meghatározás a Corvinus Palace-ra is, ahol az új épület a városszövet megőrzése közben félreismerhetetlenül mai arccal jelenik meg. Reimholz várbeli munkássága immár Jože Plečnik (1872-1957), a halála után harminc évvel világhírre jutott szlovén mester ljubljanai városformáló tevékenységével tűnik egyenrangúnak.

     

    Építtető / client: MAHÉ Kft.
    Generálkivitelezés / main contractor:  CFE Hungary Építőipari Kft.
    Vezető építész / leading architect: Reimholz Péter – W6 Stúdió Kft.
    Építészek / architects: Eke Zsolt, Kertész Bence, Németh Tamás, Nagy Péter – W6 Stúdió Kft.
    Statika / structure: Volkai János – TM Janeda Kft.
    Gépészet / installation: Sárvári Zoltán – Nusselt Bt.
    Elektromos tervezés / electrical engineering: Rajkai Ferenc – Hungaroprojekt Kft.
    Kerttervező / landscape: Árvai Iván – i Kertépítészeti Bt.
    Közmű / publis utilities: Hrustinszky György – Drain Bt.