Látogatócentrum, Joanneum Graz

Építészek: Nieto Sobejano & eep architekten Szöveg: Szegő György Fotók: Fábián Andrea, Szegő György

A grazi Joanneum 2011-ben ünnepelte alapítása 200. évfordulóját. Az alapító Johann nagyherceg Ausztria első múzeumaként – de kutató- és oktatófunkciókkal, botanikus kerttel kiegészítve – indította el az intézményt. A Fischer von Erlach által emelt törzsépületet többször bővítették, végül most a két tömb közötti hátsó udvart – kissé az I. M. Pei-féle földalatti Louvre persziflázsaként – a spanyol Nieto Sobejano és a grazi eep architekten a tervei alapján föld alatt építették be. Lényegében archaikus földalatti építmények mintájára átriumokat süllyesztettek a barokk/eklektikus szárnyak közé – az illeszkedést rafinált eszközökkel, egy „ötödik homlokzaton” valósították meg.

A vertikális alkalmazkodás átütő sikerét hozta már Sobejano előző grazi munkája. is. Az építész a Fellner és Helmer építette szecessziós remeket, a patinás Kastner & Öhler áruházat, illetve a szomszédos, bevásárlóutcára néző házakat szabadosan odatett „tetőtájjal” fejelte meg. A 2010-ben átadott nagyprojekt óriási közönségsiker lett.
A Joanneum Negyednek elkeresztelt múzeumkomplexum süllyesztett látogatóközpontja funkcionálisan szolgálja a történeti épületeket, de nem kíván klasszikus módon illeszkedni. A bővítésben a Természettudományi Múzeum és a Neue Galerie közös főbejárata (benne pénztár, büfé, múzeumshop, ruhatár) és a Stájer Tartományi Könyvtár olvasóterme, valamint ezek Multimédia Kollekciója kaptak helyet. A régi épületek közötti tér földalatti összekötő szárnyának ötödik – valójában egyetlen – homlokzataként megfogalmazott kortárs tetőfelület amolyan rexasztalt idéző lyuk-architektúra. Öt lefelé nyúló csonkakúp és több kisebb felülvilágító lencse töri át a térszintet. Ezek egyikének mélyén – Hans Hollein forradalmi módon alakított Mönchengladbach Abteiberg-i múzeumának (1972-82) mintájára – a föld alól nyílik a főbejárat. Ide lendületes mozgólépcsőkarok vezetnek. Az architektúra dinamikus gesztusát az üveg csonkakúpok excentrikus szerkesztése fokozza. Az eltérő geometriájú süllyesztett üvegfalak közül kettő egymást áthatva, különleges geometriai-ásványtani asszociációkat keltő üvegudvar formát eredményez (a múzeum egyik híres gyűjteményét éppen a minerológiai anyag képezi). Ide, valamint az Új Képtárba, és a Tartományi Könyvtárba a központi hallból nyílnak a lépcsőházak és liftek.

Építészek: ARGE Nieto Sobejano Arquitectos, eep architekten
Statika: DI Manfred Petschnigg
Szerkezettervezés: Dr. Pfeiler GmbH
Elektromos tervezés: Busz GmbH
Tűzvédelem: Norbert Rabl ZT GmbH