Párhuzamos észlelések

Szöveg: Somogyi Krisztina
Fotók: Bujnovszky Tamás

Peter Zumthor, az idei év Pritzker-díjasa májusban újra Budapesten járt, Kopek Gábor MOME rektor és Nagy Tamás tanszékvezető hívására, Pazár Béla és Ferkai András közvetítésével május 6-án címzetes egyetemi tanárrá avatták.
Zumthor, feleségével, Annalisaval érkezett, természetes kedvességgel és kíváncsisággal figyelte az eseményeket: órát látogatott, tervekről beszélgetett, gyors egymásutánban vagy 10 interjút adott, végiglátogatott pár érdekes épületet – a Kiscelli-múzeum például egészen lenyűgözte – majd hatalmas tömeg előtt megtartotta előadását. Este a Remízben vacsorázott: a pincértől mártás nélküli húst kért, párol zöld spárgát és egyszerű sült krumplit rendelt, sört, majd Gere vörösborát iszogatta. „A legfontosabb dolgok nincsenek rajta a képen” – kommentálta előadása elején, spontán módon azt a helyzetet, hogy az elsőként megmutatott új műterem mellett lévő régi a vetített képen éppenséggel nem volt látható. Ha ebbe a kiszólásba most megkapaszkodom, hát azért teszem, mert mind Zumthor építészete, mind publikált írásai és az itt tartózkodásáról bennem maradt élmény jelentős része is éppen ilyen: ott van, érzékelhető, de konkrét képként nehezen megmutatható.

Nem zavarja, ha szivarozom?
Nem dehogy. Tudom, hogy nagyon szoros az időnk, 15 percet kaptam, így hát, ha nem haragszik, mindenféle udvariaskodás nélkül belevágok.
Nekem van időm, azért vagyok itt, hogy beszélgessünk.
Tudva, hogy nagyon komolyan szelektálja, hogy mit miért vállal el és ismerve a tényt, hogy mostanában mennyi díj és siker éri, joggal kérdezem, hogy miért éppen a MOME felkérését fogadta el? Miért jött el hozzánk?
Nekem fontos, hogy Európának ez a keleti vagy inkább középső vidéke újra teljes értelemben része Európának. Szeretek idejönni. Fontos, hogy a különböző területek kommunikáljanak. Számomra sokkal izgalmasabb most itt lenni, mint tartani egy „sznob” előadást a Harvardon.
Már járt nálunk…
Igen többször is.
És most milyennek érzékel minket?
Nagyra értékelem a vendégszeretet, az emberek kedvességét. Ugyanakkor azt látom, hogy Magyarország a kapitalizmus első fázisában van jelenleg. Még meg kell tanítsák a kapitalistáikat szociálisan érzékenynek lenni. Különben ez az egész nem szól másról, csak a munkáról, pontosabban arról, hogy pénzt keressünk. Ez nincs jól így. Most a feszültséget, a nagy terhelést érzem, ami nem teszi könnyűvé az ittlétet. Legalább is ezt látom, ezt hallom.