Buszváró, Szentgotthárd

Építész: Kendik Géza
Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Bujnovszky Tamás

Funkcionális és formai szempontból is következetesen végigvitt, világos képlet adta a nemrég átadott buszváró koncepciójának alapját. A megvalósulása azonban korántsem volt zökkenőmentes: úgy alakult, hogy két merőben eltérő tervet is készített a tervező, Kendik Géza csapatával, Göncöl Zsófiával és Papp Zoltánnal.
Előtörténete azzal a logikus felvetéssel indult, hogy a szentgotthárdi buszvárót a vasútállomás mellé kellene áttelepíteni. Mivel a vasútállomás a beltéri funkciók ellátására elegendő, alapvetően egy esővédő és árnyékoló pavilonra volt szükség. Az Őrség közösségi közlekedésének egyik legfontosabb csomópontja ezzel kényelmesebb átszállási kapcsolatokat biztosíthat a vonatok és autóbuszok között. A kezdeményezéshez aztán csatlakozott néhány környékbeli falu, ahol ugyancsak igény mutatkozott egy-egy új megálló pavilonra.
A pályázat és a tervezési munka is elindult, a tervező acélszerkezetű, finoman átlapolt tetőszerkezetet vázolt a jövendő pályaudvarnak. A koncepció állt, amikor kiderült, az épület így, ebben a formában nem fog. (…)
Végül két pavilon valósult meg, a peronon egymástól függetlenül elhelyezve. Két „utazói csomópont”, amelyhez a hátteret a sínek és a rajtuk mozgó vonatok adják. Finoman eltorzított bütüfalak sorolása adja az alapstruktúráját az épületeknek. Középen valamennyit átlyukasztva kialakult a szükséges közlekedési és átláthatósági tengely. A pavilonok távolsága miatt azonban nem a „középfolyosó” érvényesül a látványban: a szabálytalan geometriájú, ránézeti szögtől függően változó építmények egymagukban tekintve is érvényes, önálló objektumok.

Építész tervezők: Kendik Géza, Gönczöl Zsófia, Papp Zoltán – Studio A4 Iroda