A Kós Károly Egyesülés és egyetemisták közös tábora, Viszák, 2012-2015

Szöveg és fotók: Csernyus Lőrinc

2012 és 2013 után a harmadik alkalommal vettünk részt a viszáki „közösségépítésben”. Evvel átléptünk az „egynyári” kategóriából az „évelőbe”. Az időpont változatlan volt, ugyanis mint minden alkalommal ezúttal is egybeesett a kultúrpajta nyári programjával. Az „építés drámája”, a pajtaszínház és a Tündérkert az a hármasság, ami Viszákot egyedivé teszi. Ugyanazok a gyökerek éltetik az őshonos gyümölcsfákat, az előadó művészet szentségét és az architektúra beavatási szertartását.
Az első év kölcsönös tapogatózással telt el, aminek az eredménye a „Tündérkert csillaga” volt. Itt alakult ki az a mag, melynek tagjai aztán a következő két táborban is részt vettek és meghatározták a „viszákozók” arculatát. Az alkotás öröme mellett a tábor legfontosabb hozadéka a falubéliekkel való, a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat létrejötte volt.
Tavaly már megnövekedett létszámmal kezdtünk egy kis fahíd megépítéséhez. A tervet a szerves építészet tantárgy hallgatói közösen készítették el a félév során egy pályázat keretében. A nyertes tervet aztán a TRISKELL irodában nyári gyakorlat keretében folytatták egészen kiviteli tervig. A híd építéssel együtt nyelvi értékmentés is történt Viszákon. Az építés előre haladtával ugyanis az idősebbek felidézték, hogy az ilyen gyaloghidakat börünek vagy bürünek hívtak. Ebből nagy társadalmi vita keletkezett a helyi kocsmában, hogy mi az igazi elnevezés. Végül a börü győzött. Így a keresztelőn és a hídavatáson „Börü a Tündérkerthez” név született. Viszákiak és a „viszákozók” egymásra találtak. Ne felejtsük el, hogy minden este a kultúrpajtában egészen magas színvonalú koncertek és színházi előadások zajlottak, melyeket Bradly népe közvetlen közelről a pajta galériájáról élvezhettek. Idén a társaság nagy fába vágta a fejszéjét. A résztvevők köre már nem csak építészhallgatókból állt. Más karokról és egyetemekről is jöttek. Egy kemence-kápolna építésébe fogtunk. Előre tudtuk, hogy ez az építés két évig fog tartani. Idén a kápolna szerkezete készült el. Jövőre marad a kemence, a befejező munkák és a belsőépítészet. Ezen a nyáron a „viszákozók” építészete egy magasabb szintre érkezett el. A klasszikus építési folyamatok egymás utánja és a közösség-építés találkozására gondolok. Mivel az építkezés helyszínén nem mindig volt áram és az elektromos kisgép ellátással is hadilábon álltunk, maradtak a kézi szerszámok. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a munka tényleges fakivágással kezdődött és a tető deszkázással ért véget, akkor elmondhatjuk, hogy ez alatt a szűk két alatt az építés drámája teljes volt. A határidőt pedig tartani kellett. Most éreztük a település teljes támogatását, mely szerszámokban, tanácsokban, gasztronómiában és viszáki pálinkákban nyilvánult meg a legerősebben. Ígéretet kaptunk, hogy jövő nyárra elkészül a tereprendezés és a kemence-kápolna vízelvezetése, valamint a faszerkezetek védelme. Jövő nyárig a viszákiak a helyszínen dolgoznak, míg mi a terveket készítjük el. Szarvas József a jövő évi kultúrpajta programot szervezi és a gyümölcsfák meg nőnek és termőre fordulnak a Tündérkertben.
Azt lehet mondani, hogy ilyenkor a kultúra Viszákon is leszáll a Földre.