Különös színfoltja a Kárpát-medence történetének, hogy itt volt a kora modernkori szerb kultúra bölcsője: a török megszállás alatt sínylődő Szerbiában erre nemigen volt lehetőség, a magyar királyság területén pedig tárt karokkal fogadták a délről jövő keresztényeket, különös tekintettel a határőrvidék megerősítésének szükségességére és a török dúlás során lepusztult háttérország újraélesztésére.
Alcímében – Fórum – Kultúra – Tudomány – széles szemhatárt ígér a kolozsvári folyóirat. (Aki nem vette volna észre, megújult, megfiatalodott a lap szerkesztése.) Majdnem teljesen tematikus számuk a várostervezés-urbanisztika tárgykörében közöl értékes válogatást. Rafael Capurro cikke az építészet heideggeri értelmezését, a fenomenológiai megközelítést traktálja egy gondos-pontos német egyetemi előadás formájában.
Hamarosan nyit a Shanghaji Világkiállítás, ennek kapcsán a kínai kultúra rejtelmeiben segített tájékozódni Frankfurt két legutóbbi tárlata. Egyik a szemlélődést, másik a kizsákmányolást vette nagyító alá. „Az ülés is tett” – idézte fel a nagyszabású design-tárlat kurátorai az ősi kínai mondást, mely nyugati olvasatban a társadalmi hierarchia ülés-tradícióiban, tabuiban, privilégiumaiban mutatkozik meg.
Meghívott előadó: Czigány Tamás
Pécsi Tudományegyetem (PTE) Pollack Mihály Műszaki Kar (PMMK) Építész Stúdióban
Pécs, Rókus u. 2.
Az előadás ideje:
2010.05.10. (hétfő) 18.00 óra
A Napkirály, XIV. Lajos udvara a szép, a luxus és a csodák birodalma volt. Itt volt a királyi manufaktúra bútorművésze A. C. Boulle (1642-1732). Neve később stílust jelöl, követői, a klasszicizmus és a neoklasszicizmus alkotói sem tudtak szabadulni a mesternek a nemes fát, a bronz-, a kagyló- és teknőcberakást hihetetlen precizitással építészeti egységbe ötvöző víziójától.
Az ezredforduló informatikai technológiai fejlődése és a párhuzamos kulturális változások, a látvány társadalom térnyerése az a két ok, amely ma ismét felveti az építészet anyagtalanságának vagy épp anyagszerűségének, tárgyszerűségének kérdését. Az épület, mint tárgy a harmincas évek funkcionalizmusa után ma ismét válságban van…
A szerzők az első magyar kötet bevezetőjében hangsúlyozzák, hogy nyitott tárgyalásmódra: az építészeti gondolkodás fontos csomópontjainak kijelölésére, s rétegzettségének bemutatására törekednek. Az olvasót tájékoztatni, vezetni szeretnék, s egyben részvételre, öntevékenységre buzdítják.
Nagy változások vannak jelen az építészetben világszerte a 20-21. század fordulóján. Divat paradigmaváltásról beszélni, és ennek a váltásnak a kibernetika és az anyagipar óriási felfutása mellett a társadalmi gondolkodásban is megjelenő okai vannak. Változások vannak nálunk is – ha ezek nem is tekinthetők mindig pozitívnak.
Minden kultúrának megvan a saját oktatási módszere, de ezekről nem sokat tudunk. A lakóházak, villák tervezése globális trendeket követ: a modern villaépítészet ritkán kötődik helyhez és kultúrához, Izlandtól Dubaiig ugyanazok a minimalista vagy futurisztikus villák épülnek, tele üvegfelülettel – amit nem egyszerű fűteni és hűteni.
Hogyan határozható meg Magyarországon a “fenntartható ház” kritériumrendszere, fenntarthatók-e a passzívházak? Nem kérdéses, hogy az épületeink energiafogyasztását radikálisan csökkenteni kell. Nagyon kézenfekvőnek tűnik, hogy az európai mintákat követve, a rendkívül alacsony energia igényű passzív ház technológiát átvegyük és széles körben alkalmazzuk Magyarországon is.
Építészeti Fesztivál a Párizsi Magyar Intézetben
Radványi György a párizsi építészeti fesztivál (lásd. A Szcéna és Esszé rovatokat) konferenciájának előadásaiból válogatott szövegeket. Az előadásokból kiemelt gondolatok és idézetek alapján az Utóirat olvasói szinte a tudományos esemény részeseivé válhatnak.
A bécsi Institut für Wissenschaft und Kunst nagy hagyományú tudományos periodikája 1997-ben tematikus különszámot szentelt A modernitás esztétikájának. Itt jelent meg dr. Gerald Kertesz filozófiaközpontú tanulmánya a posztmodernről. Noha bő tíz év telt el azóta, a professzor írása máig érvényes megállapításokkal, megszívlelendő tanulságokkal szolgál.