Folyóirat

A Centrope (Central European Region) négy közép-európai ország – Ausztria, Szlovákia, Cseh- és Magyarország – találkozásánál formálódó-fejlődő régió, amely a partnertérségek határokon átívelő regionális együttműködésén alapul. E célt szolgálja a rendszeres közép-európai regionális párbeszéd, amely az egyes szakterületek munkáját fogja össze.

Kinek, kihez szól egy város EKF eseménye? Ezt a kérdést lehetetlen elkerülni – itt is. A város nem a múltjával reprezentál, hiszen Ausztriában számos hellyel össze sem vethető Linz kulturális és építészeti öröksége. Turista van, de nem feltűnő sokaságban, többségük osztrák, szervezett iskolai kiránduló, vakációzó fiatal.

Az eddig talán a modern művészek másodvonalába sorolt Herbert Bayer (1900-1985) Linztől nem messze született, a városban tanult művészetet,­ így lehet most a Linz 09 Európai Kulturális Főváros eseménysorozatának kiállítása kapcsán a Lentos főkiállítása. S ez a Pécs EKF 2010 során tervezett hasonló kiállítás miatt nekünk is tanulságos példa.

A papír az egyik legősibb anyag, amelynek napjainkban újraéledt kultusza egyre több művészt inspirál arra, hogy alkotásának egyedüli alapanyagául válassza ezt a régi-új matériát. A gyári vagy kézi készítésű, és merítésű papír a kortárs művészet egyik fontos médiumává, a klasszikus anyagokkal egyenértékű, önálló festői és plasztikai értékekkel bíró alkotói kifejezőeszközzé vált.

Egy nagy vállalkozás impozáns eredménye a vaskos album. Bő illusztrációs anyaga (több ezer rajz lés fotó) ellenére sem kép-centrikus, egy-egy korhoz szakírók által, tudományos igényű tanulmányaival megírt, megszerkesztett teljes munka. A kötet főszerkesztője, Deák Zoltán építész a legautentikusabb szerzőket kérte fel, és tőlük származik az egyes fejezetek fotóanyaga is.

Az Élőkép Társulat jó két éve ezelőtt, a Trafóban mutatta be Lepkévé válás – Konspiráció szokatlan, bekategorizálhatatlan előadását. Nem egyszerűen ez a játék szokatlan egy, alapvetően (nagyrészt) színpadi-előadóművészeti produkciókkal jelentkező műhely oeuvre-jében.

Nyolc lágyan ívelő acélplasztika, három korai vázlat és három famodell – ennyi jutott a tavaly ősszel 86 évesen elhunyt Pán Márta életművéből a Szépművészeti Múzeum emlékkiállítására. Ennyiből is impozáns képet kap a magyar származású szobrásznőt alig ismerő hazai közönség arról, akinek köztéri plasztikái ma is ott állnak Párizs, Tokió, Ottawa vagy Amszterdam sűrűjében.

Aaron Betsky, a 2008-as Építészeti Biennálé főkurátora 2008 nyarán online ötletpályázatot is meghirdetett a világ bármely építészhallgatójának: építészeti- és látványelemekből tervezzenek „a téren túl létező kisvárost”, Everyville-t, ahol a közösséget a kommunikáció szervezi.

A program indítása után elsötétül a képernyő, majd elektronikus zörejek kíséretében egy komor színpad jelenik meg. Középen amorf test, amely szinkronban az első ütemekkel megvonaglik – ekkor válnak érzékelhetővé arányai, a részek törzs és végtagok benyomását keltik.

F. Farkas Tamás festő munkássága nem sorolható be a szokásos művészeti kategóriák mentén, sikeresen találja meg az egyensúlyt a tudomány és képzőművészet határán. Alkotó képzelete kimeríthetetlen, ugyanakkor művei esztétikailag magas színvonalat képviselnek.

A matematikatudomány nemzetközi évét egy nagyszabású kiállítással ünnepelte a Német Technológiai Múzeum, amit egyetlen kérdőmondat köré épített: Lehetséges, hogy a természet nyelve a matematika? A Mathema a világ józan rejtélyei közé viszi a látogatót: a matematikai gondolkodás természetét elemzi.

Az egyik legfrissebb szellemű bécsi vizuális műhely, a Generali Alapítvány kiállításai változatlanul az experimentális művészet és építészet jelenségeit elemzik, prezentálják. A most látható kiállítás a 20. sz. kezdeteitől a modernek utópikusan merész, optimista terveit tekinti át, melyeket az emberibb és kortárs társadalom létrehozásának jegyében vizionáltak.