Niki de Saint Phalle, bár egy nemesi származású bankár apától, francia állampolgárként, kozmopolitának született (anyja amerikai színésznő volt), és az is maradt. Élt Olaszországban, Svájcban, végül San Diegóban, az USA-ban halt meg. Művészete a nemzeti történelmek előtti plasztikai archetípusok újrafelfedezésével – a szó legjobb értelmében – mondható internacionálisnak.
A kép – legyen analóg vagy digitális – képes láthatóvá tenni az ismeretlen tartományának szemünk által nem érzékelhető világát. A tudomány fejlődésével nyíló új lehetőségek tágítják a világról alkotott képünket, olyan elvont struktúrák válnak a képek tárgyává, amelyek a képzeletünkben, illetve számítógépeinkben létező pixelekből állnak össze.
Az épületek rekonstrukciója hosszú időn keresztül kellemetlen viták tárgya volt, és ma is érzékeny pont. Mégis az ókor óta találkozunk olyan épületekkel, amelyeket leromboltak, és különböző okokból később újjáépítettek. A rekonstrukció eltérő értelmezéseinek megértése a vitákat tágabb kontextusba helyezi, amely megkönnyíti azok érzelmi aspektusának tárgyalását.
Az építészeti kiállításokon a rajzok, modellek és fotók bemutatásával a látogatók alig kapnak közvetlen élményt a kiállított épületekről. Ezt a hiányt felismerve a londoni múzeum terét kísérleti helyszínként használva meghívtak 19 építészt, hogy tegyenek javaslatot olyan struktúrára, amely a nyugalom, a visszavonulás eszméjét közvetíti.
Az embernek az a vágya, hogy a Földet fentről láthassa, ősrégi álom. A 93 fényképből álló, „Magyarország kulturális öröksége légi felvételeken“ c. kiállítás áttekintést nyújt a mai Magyarország területének legjelentősebb műemlékeiről és tájairól. A válogatás azokat a műemlékeket helyezi előtérbe, amelyek az építőművészet fejlődésében kulcsfontosságúak.
A Tervezni, építeni, élni címmel futó kiállítás mottója: Albánia terra incognita. Ám az osztrákok legalább az ország fővárosáig – vagy száznegyven éve – elláttak. Az osztrák érdeklődés a török birodalom összeomlásától indult: a 19. század végén Ausztria kapta a balkáni utódállamok konszolidálásának máig megoldhatatlannak bizonyuló feladatát. Az eredmény közismert.
A városi életformának néhány éve ismét nagy jelentősége lett. A természet iránti vonzódásunkat mindez azonban nem befolyásolja: az innovatív megoldások növekvő száma is bizonyítja a városokon belüli zöld felületek iránti igényt. Ezeknek a megoldásoknak viszont komplex esztétikai, ökológiai, társadalmi és gazdasági kritériumoknak kell megfelelniük.
A Victoria and Albert Museum Horace Walpole gyűjteményének bemutatásával idézi fel háza, a brit gothic revival egyik úttörőjének számító épület, Strawberry Hill belső világát. A nagy hatású történészt, gyűjtőt, szociológust a történelem és a művészetek iránti rajongás vezette a különleges gyűjtemény létrehozására.
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság művészetének nagy része ismeretlen az ország határain kívül. A MAK mostani kiállítása az első átfogó tárlat Észak-Korea kortárs művészetéből és építészetéből, amelynek központjában Kim Ir Szen, az „örökös elnök” és fia, Kim Jong-Il személyi kultusza, valamint a mindent átható Dzsucse-eszme áll.
A Dreamlands elsőként kutatja a világkiállítások, a különböző nemzetközi kiállítások és vásárok hatását a városainkról alkotott elképzeléseinkre. A valóság megduplázásával, az utánzatok és makettek sokszor giccses felsorakoztatásával létrehozott párhuzamos világok gyakran jelentenek művészi, építészeti-városépítészeti inspirációt.
Az elmúlt húsz évben egyre nagyobb érdeklődés övezi a futurista Fortunato Depero sokoldalú tevékenységét, amelyről a magyar közönség most először kap átfogó képet. A Magyar Nemzeti Galériában festményeivel, papírmunkáival, színes kárpitjaival és reklámterveivel, valamint pikto-plasztikus színházi kísérleteivel találkozhat a közönség.
„Közel ötven éve fotózom. Végigfényképeztem a tv-s, filmes éveket – nem csak a magamét, hanem mindent, amiben, ami körül dolgoztam.” Gothár Péter az elmúlt évtizedek mozgóképes és előadó-művészeti kultúrájának jelentékeny alkotója. Működésének kevésbé ismert területe a fotóművészet, noha a művészeti ág vagy öt évtizede elkötelezett művelője.