Kondor Attila kiállítása, Collegium Hungaricum, Róma, 09.08. – 09. 30.

Szöveg: Szegő György
Fotók: Kondor Attila

Kondor Attila festményein a városi lakókörnyezet napi fényváltozásai jelennek meg, többször a szomszéd, akár más „szent” hegyek látványával együtt. Kevésbé „profán” témái: a filozófuskertek őrizte titkok, patinás könyvtárbelsők szellemi kisugárzása. És oszlopok, lépcsők, árkádok, mint enigmatikus architektúrák. A képek animációs filmes megmozgatásával egyszerre neoplatonikus és/vagy lírai bölcseletet és új stúdiumot fogalmaz meg.
A figyelem mint a belső szabadság útja című római tárlatának képeihez a 2007–2008-ban ugyanitt töltött egy-egy hónapnyi ösztöndíj-időszak mint szellemi és lelki gyakorlat bizonyult előzménynek. A hagyományos piktúra és a számítógéppel támogatott animáció filmes alkotófolyamatban készült művek a festő számára a lét és a tudat, a festészet praxisa és a gondolkodás, a filozófiai tapasztalatok közötti kapcsolat tudatmodelljévé váltak. Mint katalógusában írja: „…a művészet expanziójában a meditatív-kontemplatív lehetőségek vonzanak, így például meghatározó hatást gyakorolnak rám a tér különféle minőségeinek tudatosítására irányuló kísérletek”.
Munkáival és kommentárjaival Kondor Attila az underground és neoavantgárd intézményesülésével együtt járó, a 90-es években bekövetkezett „varázstalanodásról” – és ezt elfogadni nem tudó kereséséről – számol be. A festészet elárvult terepén újra felfedezett valódi szellemi tapasztalatán álló felismeréséről ír: „…az antik és reneszánsz kertművészet külső és belső térkezelése valójában túlmutat reprezentatív céljain: művészeti programjuk szinte megtestesíti a neoplatonikus filozófiát.” Látja, hogy a témaként megidézett terekben akkor egy máig átélhető meditatív-kontemplatív művészeti programot műveltek, ami kortárs nyelven is érthető.
Az analitikus módszert Kondor elvezeti a saját munkásságán alapuló lételméleti kérdésekhez: „…az okozat, vagyis a teremtény bizonyos mértékig részesül az ok, vagyis a Teremtő természetéből. Ezeket formafelettihez vezető formáknak is nevezhetjük. (…)Az ábrázolhatóságon túlmutató, tisztán tudati tapasztalatokat sem fogalmilag, sem a festészet eszközeivel nem tudjuk megragadni, viszont a festészet, illetve az animáció eszközei képesek a belső tapasztalatokhoz vezető út állomásait tükrözni” – írja a művész.
A fenti – a belső képre kiterjesztett – mai orbis pictus metódus nemcsak festők, de építészek képzésében is ígéretes eszköz lehet. Keserü Katalin az MMA támogásával megvalósult katalógus Pictor Doctus című elemzésében ezt így írja körül: „A műterem (az alkotófolyamat) és a kiállítás tere (a módszer átadása) eggyé válik.”