Hallgatói tervek Komáromra

Szöveg: Zöldi Anna
Fotók: Képkocka

A BME Lakóépülettervezési Tanszékén évek óta hagyományosan visszatérő program, hogy egy-egy várossal együttműködve valós urbanisztikai problémákra keresnek a hallgatói tervek megoldásokat. Ezúttal Komárom volt a tervezési terület, ahol két féléven át dolgoztak a diákok. Az eredményeket szép kiállítású kiadvány és az Igmándi erődben rendezett kiállítás mutatta be az érdeklődő városlakóknak, ahol a megnyitón néhány terv élőben is bemutatkozott.
Az ilyen együttműködésekkel mindenki nyer: a város épkézláb ötletekkel gazdagodik, a hallgatók értékes, valós tapasztalatokkal, a tanszék pedig a bevételből tudja fizetni a külsős oktatóit, ha már az állam nem elég bőkezű ehhez. A legfontosabb azonban, hogy létező urbanisztikai sebhelyek kerülnek reflektorfénybe, amelyekre friss szemmel tekintenek a diákok, és a legkorszerűbb szemlélettel igyekeznek begyógyításukra javaslatot adni.
Komáromban van is mit gyógyítani. A történelem kettészakította a Duna mentén, ezzel a topográfiai és urbanisztikai egység megbomlott. A Duna északi partján, a ma Szlovákiához tartozó Komarnóban maradt a város történeti magja, Dél-Komáromban pedig az ipar maradványterületei. A magyarországi Komáromnak – ahogy azt a tanszéki bejárásokon a hallgatók is tapasztalták és felmérték – máig nincs igazi városközpontja, vannak viszont felhagyott iparterületei, nem kellően kihasznált Duna-partja, közösségi terek nélküli lakótelepei, ugyanakkor nem mindennapi adottságai is. Utóbbiak közé tartozik a ma is remekül működő legendás Fenyves-tábor a város távolabbi Holt-Duna melletti területén, illetve a híres-neves erődök, amelyek közül néhány már életre kelt, de van olyan is, amely még a felélesztésére vár. Ez utóbbi, az Igmándi Erőd volt a helyszíne egyrészt az első félév tervezési programjának, másrészt a tervbemutató kiállításnak.
A tanszék korábbi és mostani együttműködési programjai mindig valamilyen személyes kötődés révén valósulnak meg. A korábbi évben Tatabányán Varga Tamás helyi kapcsolatai jelentették a kiindulópontot, Komáromban Nedeczky Zsolt személye volt a kapocs. Fontos a személyes szál, hiszen nagyon sok szereplőnek kell a közös hangot megtalálnia viszonylag rövid idő alatt. A program két féléves, az első félévben a teljes második évfolyam számára nyitott, a második félévben a komplex tervet készítő és a diplomázó hallgatók dolgoznak a választott témákon, melyet részben a város ajánl, részben maguk derítenek fel és javasolnak.
A Komáromra készített terveket az Igmándi Erőd tereiben állították ki, ami artisztikus kereteket teremtett a pazar makettek elhelyezéséhez. A helyiségekben ugyanis az Országházból származó kőtöredékek hevertek, ezek váltak a makettek posztamenseivé. A történeti múlt kövein provizórikus csavarszárak közbeiktatásával lebegni látszó kortárs építészet látványként pont arról beszél, amiről a tanszék két féléves munkája: a múlt és jelen egymást fizikailag nem bántó, szellemileg erősítő kapcsolatáról. Kár, hogy a város forgalmából az erőd kiesik, kérdés, hányan zarándokoltak ide megnézni az arra nagyon is érdemes munkákat. Aki nem tette, annak kárpótlásul ott a kiadvány, amely értő tanulmányokkal vezeti be a műhelyenként közölt legkiválóbb terveket. A Lakóépülettervezési Tanszék már hagyományosnak mondható programja évről évre reményt ad a szelíd építészet jövőjét illetően.

Szerzők, konzulensek: Dankó Zsófia DLA, Falvai Balázs DLA, Hild György DLA, Jancsó Miklós DLA, Mándoki Réka PhD, Nagy Márton DLA, Nedeczky Zsolt, Perényi Tamás DLA, Sugár Péter DLA, Török Dávid DLA, Varga Tamás DLA, Weiszkopf András DLA
Grafikai terv és tördelés: Lantos Balázs, Máthé Dóra, Ramocsai Kata