Farkaskutató Központ

Terv és szöveg: Kővári Csenge

A 20. század közepétől farkasügyben az országhatáron túlra terelődött a figyelem. Ez azért elkeserítő, mert egy olyan fajról beszélünk, amely a második világháború végéig honos volt nálunk. Szerencsére az elmúlt évek során egyre nagyobb figyelmet fordítanak a magyarországi farkaspopulációra, ugyanis hazánkban növekszik a szaporulattal bíró egyedek száma. Azonban még mindig nem kímélik őket, az ellenük irányuló vadászat jelenti számukra a legnagyobb problémát. Bár az aktuális jogszabályok alapján ez bűncselekménynek minősül, még mindig nem fordítunk kellő figyelmet a farkasok védelmére.
Gödöllő határában található az a terület, amely korábban a Magyar Filmgyártó Vállalat egyik természetfilm-forgatási helyszíne volt. Ma Újváry Dóra etológus és férje, Horkai Zoltán, a világhírű állatkoordinátor tulajdonában áll, akik a Horkai Animal Training Center vezetői és üzemeltetői.
A terv fő felvetése: megengedhető-e egy ilyen természetközeli funkciónál, hogy az épített elemek direkt módon befolyásolják a környezetet. Egy olyan megoldás kialakítása volt a cél, amely a környezetbe beleolvadva, azzal együttműködve tud létezni. A farkasverem, mint elsődleges asszociatív kép került középpontba. Bár a kutatóközpontban végzett munkával szöges ellentétben áll a verem fogalma, mégis fontos szempont volt, hogy párhuzam alakuljon ki közöttük. Ez egy olyan térbeli rendszer kialakításához vezetett, amely lehetővé teszi az egységek rejtettségét, határoló szerkezetek nélküli működését.