Iparművészeti Múzeum, 2009. 06. 20. – 09. 13.
Szöveg: Gerle János

1989 őszén alakult meg a Kós Károly Egyesülés, hogy a környezetalakítás területéről kiindulva tegyen kísérletet egy új típusú, Rudolf Steiner tanait követő társadalmi szervezet megformálására. A Magyarországon akkor már huszonöt éve létező, magának egyre növekvő szakmai és általános elismerést kivívó szerves építészet mögött rejlő impulzust az Egyesülés létrehozói így igyekeztek továbbörökíthető, társadalmi szinten hatékony erővé alakítani. Az újkori világban sehol nem alakult ki a szerves építészetnek olyan erős, társadalmi léptékben mérve is jelentős iskolája, mint Magyarországon. Ennek az irányzatnak, bár az organikus építészet nem stílus, hanem szemlélet és magatartás kérdése, sajátos, más szerves építészeti irányzatoktól eltérő jellegzetességei vannak: a századforduló magyar építészetének jellegéhez hasonlóan kötődik a helyi hagyományokhoz, a népművészet mélyrétegeihez. Ez kivételes lehetőség, hogy felvállalhassa a múlt és jövő közötti közvetítő szerepet, egyúttal egyedülálló inspirációs forrás, felelősség és remény. Az Iparművészeti Múzeumban rendezett kiállítás az 1960-as évek közepétől megszületett legjelentősebb alkotásokat mutatja be, amelyek segíthetik megérteni a szerves szemlélet és alkotásmód mibenlétét.