Szöveg: Makovecz Imre

A tervezett templom belső és külső tere, a templomtér belsejében épített hidak, az azokon vonuló szentek és kárhozatra ítéltek együtt a megváltás és ítélet világát jelentik a templomba érkezõk számára. A hidak kereszteződésében a Krisztus arcát viselő Mihály arkangyal áll, a Sátán ellensége, aki letaszította az ember útjából, a felemelkedés, a metamorfózis útjából a Kísértőt. Krisztusban vezet az út a Teremtőhöz. Ennek a folyamatnak a helye a tervezett épület.
A megszentelt növényvilág, és abból is kiemelten a fa, mindig arra ösztönzött, hogy „szavát” behozzam a „falak közé”. A fa élettel teli statikája, helyhez kötött, de viharálló mozgékonysága, óvó, árnyékot adó ölelése és egyben az égre nyíló illatozó virágzása, „éneke” az én építészetemnek is tanácsadó tündére. Igen, tündére, mert hiányolom őket, akik elhagyták a földi tereket, és szeretném őket közelünkbe hozni. (Babits Mihály) A templom tornyait ölelő „jegenyék” közül előre néző szemek a fába költözött lélek formái. Ezekből az ablakszemekből árad a harangszó. A tornyok kilengése a szélben a szerkezetek tűréshatáráig lehetséges, a csúcsnál körülbelül 1,5 méter. A szélben hajladozó jegenyékkel ölelt zengő szemű tornyok áldozatra szólítják fel az élő világot. Ezt célozta a siófoki templom, s a temesvári, sepsiszentgyörgyi tornyok is. A templomhajó domború gerince és bordái a mellkasbelső, a tüdő és a szív, a „lélek”-zés helyét jelenítik meg, ahol megindul a lélek az áldozathozatal előtt.
A templomnak ezt a nevet adtam: Szentek és kárhozottak temploma. A háromhajós, eleven formákból álló épületen belül erkélyek, ferdén le- és felfelé futó hidak keresztezik egymást, amelyeken szobrok formájában süllyedő és emelkedő irányban bukott angyalok, szentek, emberek láthatók. A templom padlójának egy része üvegből készül. A szentélynél és a szentély előtti területen lefelé ugyanúgy megépül a templom, mint fölfelé. Mindennek a fordítottja is jelen van, és a gyújtópontban, a szentély fölé magasodó toronyban, valójában mérhetetlen magasságban helyezkedik el a Megváltó. Átlátva, együtt élve és szenvedve mindazokkal, akiknek titokzatos helye ez a Föld, ahol élünk, ahová megtestesülünk.