Ligeti-villa rehabilitációja, Budapest

Építész: Zombor Gábor
Szöveg: Lovra Éva
Fotók: Bujnovszky Tamás

Ligeti Miklós szobrászművész műterme és nyaralója 1905–1906-ban épült Bálint Zoltán és Jámbor Lajos építészek tervei alapján, a Stefánia út és az Újlaki utca kereszteződésében feltáruló saroktelken. A század elején még a belterület határán, elegáns villaépületekkel lassan beépülő Stefánia úton a villa nem igazodott a meghatározott építési előírásokhoz.
Az épület a hátsó és az Újlaki utcai telekhatárhoz illeszkedő tömege egy északkeleti tájolású előkertet eredményezett, amelyre a Ligeti-villa bejárata, kis és nagy műterme nézett. A fő homlokzat az északkeleti, annak ellenére, hogy a kert egy olyan intim térként funkcionált, amely az alkotó és családja kerítés mögötti „zárt” világát testesítette meg, és a műtermeket folyamatosan elöntő fényt szavatolta. A fény és hiányának jelképes szerepe Ligeti Miklós alkotásai mellett (Anonymus, 1903) a nagy műterem tájolásában is benne van. Az Újlaki utcai homlokzat, ahol a külső térről be lehetett lépni a nagy műterembe, már a század közepére elveszítette a jelentőségét az utca megszüntetésével és a terület zártabb beépítése által. Az épület is fokozatosan veszített eredeti fényéből, külső megjelenésének harmonikus kialakítása tompult. A funkcionális hozzáépítések, mint a kerámiaműhely, még kiszolgálták a következő itt alkotó szobrászművészt, Kisfaludi Strobl Zsigmondot, akinek Ligeti Miklós halálával, a háború befejezése után egészen haláláig szolgált műterméül és otthonául a villa. 1975-től lakóépületként hasznosították, majd 2009-ben kérvényezték a műemléki társasházzá nyilvánítását, sikertelenül.
Az épület lassú enyészete 2017-ben torpant meg, amikor a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány megrendelésére építéstörténeti és műemléki tudományos dokumentáció készült. Még ugyanazon év elején az alapítvány a monoSTUDIO Építész Kft.-t bízta meg az épület rehabilitációjának (helyreállításának és adaptációjának) tervezésével.
A megbízástól az 2019. évi átadásig alig több, mint két év telt el – a műemléki alapelveket és a monoSTUDIO által készített, a megrendelő igényeit is kielégítő rehabilitációt 2020-ban ICOMOS-díjjal tüntette ki az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága. A „helyreállítás” azonban nem teljesen fedi mindazt az értéket, amit a monoSTUDIO Zombor Gábor vezetésével készített terve hozzáadott az épülethez úgy, hogy még az adaptációval is az eredeti 1906-os külső megjelenéséhez tért vissza. Az épület és környezet ének rehabilitációja során az eredeti terveket alapul véve sor került a külső homlokzatok helyreállítására, a későbbi hozzáépítés elbontására, és új, az eredeti tömegképzéssel és esztétikával nem konfrontálódó épületrészek kialakítására (északkeleti oldalon terasz, lapostetős emeleti épületrész az eredeti tetőterasz visszaállításával és kiegészítésével, földszinti épületrész a délnyugati oldalon). Az épület belső tereinek teljes átalakítása az új funkciók figyelembevételével történt.

Építészek: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, 1905–1906; Zombor Gábor DLA, Juhász Balázs – monoSTUDIO Építész Kft.; Dr. Dobszay Gergely, Baratta Egon
Tájépítészet: Gyüre Borbála, Lád Gergely
Építtető: Polgári Magyarországért Alapítvány
Kivitelező: Market Építő Zrt.