Keresztes Nővérek központja, Budapest

Építészek: Csillag Katalin, Gunther Zsolt
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Bujnovszky Tamás

A budai Városmajor egykori szántóföldjeinek helyét a reformkorban foglalták el polgárházakkal benépesülő utcák. Kevés maradt meg mára az eredeti házakból, de a Városmajor utcában éppen van egy ilyen: 1847 óta áll itt az a különös épület, melynek csúcsíves nyílásai, hatszögű pillérpárjai, geometrikus díszítésű pártafala és széles, csúcsíves kapuja, egész neogótikus stílusa kiragyog a mai utcaképből.
Szakrális épületre gondolna az itt bámészkodó – ami ma igaz is, de eredetileg lakóháznak építtette Schachtner Jakab pesti pékmester, Brein Ferenc tervei alapján. A Schachtner-ház egészen 1949-ig polgári lakásokat fogadott be. 1927-ben Pogány Móric építész költözött ide az irodájával együtt, és szűkösnek találva a helyet, az eredetileg földszintes épület északi szárnyára egy emeletet húzott fel – a belső tereket és a romantikus udvari homlokzatot is jócskán átalakítva –, ezzel felborult az U alakú beépítés eredeti szimmetriája. 1938-ban egy rövid ideig ebben a házban dolgozott Árkay Bertalan, a közeli Városmajori templom tervezője.
Budapest 1944-45-ös ostroma megviselte a hátat, de 1949-re nagyjából helyrehozták, egyúttal elbontották az addig legkevesebb átalakítást szenvedett, de a bombázásoktól tönkrement déli szárnyat. Ekkor vásárolta meg a ferences hagyományt követő Keresztes Nővérek rendje. Nem sokáig élvezhették azonban a ház és a kis belső udvar nyugalmát: 1950 őszén megszüntették az országban működő összes szerzetesrendet, így a nővéreknek ki kellett költöznie a Városmajor utcából. A következő negyven évben a három lakást nyolcra szabdalták, lakók jöttek és mentek, állagmegóvás csak a minimum szinten történt. A rendszerváltás utáni években a Keresztes Nővérek visszaigényelték az épületet, és 1994-re meg is kapták, de egészen mostanáig kellett várniuk, hogy az időközben műemlékké lett épület megújulhasson és a rend központjává válhasson. Az átalakítás és bővítés terveit Csillag Katalin és Gunther Zsolt építészek készítették.
Kívülről, az utca felől csak annyi érzékelhető, hogy az épület megszabadult a korábbi sárga vakolattól, és finom, halványszürke homlokzatot kapott, amelyben az ívek bélletét és a mélyebb felületek plasztikáját fehér festés emeli ki. A rend jelenlétét csupán a kapucsengőn látható apró logó mutatja. Belépve egy enyhén elkanyarodó, csillagboltozatos kapualj fogad, majd mögötte feltárul az egész kompozíció: az udvart két oldalról körbeölelő, zöldes árnyalatú szürkével vakolt régi szárnyak, és azok folytatásában az U alak szárait folytató két hófehér tömb. Mindkét épületrészen egyszerű vonalú, üveg mellvéddel ellátott franciaerkélyes nyílások törik meg a homlokzatot: a déli, egyemeletes szárnyban a nővérek 6 szobája, a háromemeletes északiban irodák, vendégszobák kaptak helyet. A kettő között rózsakerttel övezett lépcső vezet föl a magasabban fekvő kertbe. Egyszerűség és meghittség hatja át az épületet, hűen a rend lelkületéhez. A látványos homlokzat mögött kevés színnel, tiszta geometrikus formákkal, jól szervezett térkapcsolatokkal működő zárda úgy illeszkedik bele a városrész egyre zajosabb miliőjébe, mintha mindig itt lett volna.

Felelős tervezők: Csillag Katalin, Gunther Zsolt
Projektvezető: Békesi Tamás
Építész munkatársak: Novák Veronika, Bartha András Márk,Boromissza Júlia, Butora Tamás,Csépke Tamás, Garay-Kiss Dorottya,Gyuricza János, Kiss Anna Sára,Mokos Marianne, Péteri Zsolt,Sebestyén Sándor, Tóth Annamária
Tartószerkezet: Dr. Hegyi Dezső – Hegy-Ék Bt.
Épületgépészet: Oltvai Tamás – Art-Tax Kft.
Épületvillamosság: Kelemen Ferenc – Kelevill-FZ Kft.
Tájépítészet: Kapás Enikő – Departer Mérnöki Iroda
Tűzvédelem: Nagy Béla – Flamma Contra Kft.
Épületszerkezet: Sipos Gergely – ARKKITEHTI Építész és Mérnökiroda
Műemléki szakértő : Branczik Márta – Modern Építészetért Nonprofit Kft.
Megbízó: Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek, Közép-Európa tartomány