ÉpÃtészet határhelyzetben
ArtKazal, Mórahalom
ÉpÃtészek: Nagy Csilla, Tóth Zoltán
Szöveg: Mizsei Anett
Fotók: Bujnovszky Tamás
TervezÅ‘ elmék játékossága, épÃtészek kÃsérletezÅ‘ kedve egy szögletes szalmabála analógiájára alkotta meg Mórahalom mellett a náddal borÃtott apartmanházat, ezt a gondolkodásra késztetÅ‘ csendes különcöt. Az ország és a városka déli határában, akár egy jó kedélyű, meditáló szerzetes, hátát nekiveti az utca utolsó, szomszédos házának, de egyebekben alig vesz tudomást a környezetében uralkodó olcsó épÃtészeti kakofóniáról.
Mintha nem is a tervezÅ‘k, hanem a telken könnyed léptekkel át- meg átfutó táj maga szÅ‘tte volna az épületet. Óhatatlanul felmerül a kérdés: a mezÅ‘höz tartozik vagy az városhoz? Esetleg végeredményben egyikhez sem? Nem beszélhetünk kilátásokról vagy átlátásokról – ezek ugyanis jelentésüknél fogva feltételeznek egy emberi tényezÅ‘t, azt, aki kilát vagy átlát. Itt a környezÅ‘ mezÅ‘ egyszerűen csak átvágtat a nyÃlásokon és keresztülsuhan a belsÅ‘ udvaron. Akadálytalanul szalad keresztül a házon, ahogyan a pontosan tengelybe hozott nyÃlásokon át a légáramlat is, a lehetÅ‘ természetesebben klimatizálva az épületet.
Azt mondhatnánk, hogy a nyÃlások keretbe foglalt látványokat kÃnálnak – megszokott, jól bevált épÃtészeti eszköz lenne –, de úgy hiszem, itt nem errÅ‘l van szó. A tájban ugyanis éppen az a különös, hogy nincs benne semmi különös. Nincsen fókuszpont, látványosság, keretezhetÅ‘ képkivágás, csak a mezÅ‘ évszakról évszakra változó szÅ‘nyegszerű felülete. Ez a vÃzszintes felület válik a belsÅ‘ tér integráns részévé, nem falra helyezett látképként, hanem mint az enteriÅ‘r szabad kiterjedése a sÃkon, három irányban, kerÃtés nélkül.
VezetÅ‘ épÃtészek: Nagy Csilla, Tóth Zoltán – Artgroup
ÉpÃtész munkatársak: Kimle Olga, Kollár Petra
Statika: Csákvári Zoltán – Csákvári Mérnök Iroda Kft.
Épületgépészet: Erhardt Lajos – Novoterv Kft.
Épületvillamosság: Karácsony István – AP Lightworks Kft.