Bárányfelhő Református Óvoda, Budapest

Építészek: Olbert Krisztián, Lendvay Ádám, Bujdosó Géza
Szöveg: Kiss Tamás
Fotók: Hajdú József

A Svábhegyi Református Gyülekezet már 2015 óta foglalkozott egy saját óvoda építésének kérdéseivel, mely legnagyobb örömükre – nem is olyan régi – templomuk és parókiájuk tőszomszédságában lévő telkek összevonását követően épülhetett fel az elmúlt időszakban. A tervezési helyszín déli oldalán eredetileg egy vasbeton vázas munkásszálló állt, amelyet elbontottak,a templomhoz és parókiához közelebb eső századfordulós villát felújították. Tisztelettudó hozzáállásról tanúskodik, hogy a tervezők a műemléki védettség hiánya ellenére az öreg házat a terv egyik főszereplőjévé választották, méltatlan toldalékait elbontották, s a régi épületet megőrizték.
Az új óvoda építészeti koncepciójának legfőbb alappillérei közé tartozik a helyszín adottságainak legoptimálisabb átgondolása, és az ezzel szerves egységet képző funkcionális igények maradéktalan ellátása. Fontos, hogy e két tényező egyik irányból sem uralkodik el egymáson, dialógusuk mindvégig egy kölcsönösen kiegészített építészeti narratívát mutat.
Az új épület első ránézésre talán „csak” divatos tömegformálásnak tűnhet, azonban attraktív, szabálytalan ívek rajzolatából álló kompozícióját számos tényező alakította. Az íves új épületszárny a régi ház kubusából indul ki, tömege lendületes játékossággal növekszik. A régi és az új csatlakozásától tágul ki a keskeny nyúlvány-alaprajz egy öblös belső gyomorrá –
ahogy azt a ház tervezője is nevezi –, ez az épület aulája, központi magja. A térfolyamhoz a déli oldalról bástyaszerű tömbök csatlakoznak. Ezekben kapott helyet a földszinten három csoportszoba, melegítőkonyha és egyéb járulékos funkciók, az emeleten pedig egy külön bejáratú gondnoki lakás, tornaszoba, sószoba, könyvtár és további két csoportszoba. Utóbbiak és a belső udvar közötti közvetlen kapcsolatot rafinált módon kialakított, az udvar földszintjéről szalagszerűen felfutó zöldtető és tereplépcső biztosítja. A kapcsolódó külső funkciók a formai gesztusra reagálnak. Míg a záródó ív a csúszdákkal, játszóvárral, mászókákkal és játékdombbal bíró hangos, mozgalmas belső játszóudvart öleli magához, a külső ív mentén a csendesebb, nagyobb elvonulást jelentő csoportonkénti olvasósarkok, fűszerkertek és homokozók kaptak helyet. Az új épületkaréj a szűkebb környezetre rendkívül nyitott gesztusokat mutat.
A ház legizgalmasabb tere a két szint magas közlekedőrendszer, az aula. A tér a bejárattól fokozatosan szűkül a villa irányába. Szürkés, pasztelles színei, visszafogott, geometrikus megoldásai a kortárs protestáns templomok puritánságával rokon. A funkcióhoz sokak által várt játékosság visszafogott módon van jelen. A tér karakterét az apróbb részletképzések adják: a homogén padlófelület változatos kis kavicsai, az üvegfelületeken sorakozó – sok esetben vallási szimbolikával bíró – piktogramok, vagy a mennyezeti akusztikai lamellák évgyűrű-szerűen áramló lendülete és a köztük lévő gömb világítótestek.

Vezető építész tervező: Olbert Krisztián
Építészek: Lendvay Ádám, Bujdosó Géza
Építész munkatársak: Vigh Zsuzsanna, Pőcze László, Kassa Szabolcs István
Kertépítészet: Bán Karolin
Tartószerkezet: Kászonyi Gábor
Épületgépészet: Pavlics György
Épületvillamosság: Barta Richárd
Tűzvédelem: Fenyvesi Zsolt
Útterv: Szabó Zsolt