Hársfasorból betűfelhők
Az egri I. világháborús emléksétányról
Építész: Fajcsák Dénes
Grafika: Borsa Aliz
Szöveg: Szabó Levente
Fotók: Borsa Aliz, Huszár Márk, Nemes Róbert
Az első világháború bő egy évszázaddal ezelőtt bekövetkezett traumái, veszteségei a mikrohistoriográfiák számára is egyre inkább láthatatlanok, a kollektív emlékezet vonatkozásában pedig réges-rég archiválódtak. Az így létrejövő archívumok köztereinken történő vizualizációja, szimbolikus ábrázolása manapság leginkább ellentmondásos, zavarba ejtő fejleményekhez vezetett és vezet országszerte. Kevés olyan település lehet, mint Eger, amely egészen a közelmúltig nem emlékezett meg nyilvános tereiben a világháború helyi katonaáldozatairól.
Ebbe a helytörténeti alaphelyzetbe és hiányállapotba érkezett meg az Egri Norma Alapítvány kezdeményezése egy emlékmű felállításáról, a korában felkutatott 318 egykori katonaáldozat emlékére. A tervezőpáros, Fajcsák Dénes építész és Borsa Aliz tervezőgrafikus munkája széles léptékskálán megvalósuló nagyszerű eredményre vezetett. Az elvégzett munkának éppúgy szerves része volt a felmerülő közhelyszerű ötletek elvetése, vagy az emlékművekkel túlterhelt városi terek elkerülése, mint az Eger-patak 316 méter hosszú, bumeráng alakú helyének kiválasztása, majd a dácittufa kövekből faragott partfalra felfestett, katonaáldozatok neveit tartalmazó tipográfiai felhő legapróbb részletekig történő megtervezése.
A téri alaphelyzet a lehető legjobb, hiszen félreeső, ugyanakkor a városközponthoz közeli, csendes, parkos lakóövezet veszi körbe a patakpartokat, itt, a Klapka György utcai patakhídtól a Kossuth Lajos utcai patakhídig terjedő szakaszon. Az Eszperantó sétány vonalvezetése olyan útvonal, amelyen sétálva szemünk végigpásztázhatja a patakmeder túloldalán a partfalra egyedileg, kézzel felfestett világossárga betűket, az áldozatok neveit, amelyek nem a kőfal osztásrendjében, hanem arra mintegy véletlenszerűen kerülve hoztak létre ezen a helyen új, kortárs layert. Bátor és friss, land art léptékű beavatkozással van dolgunk, amelyben a nevek random szövedéke, mint a patak lent, végigfut e tekintélyes kiterjedésű partszakaszon, minden pontban más és más perspektívát nyújtva az arra járóknak: egy-egy név éppúgy kiolvasható, mint ahogy a kanyarulat miatt összefüggésében is látható a névfelhő vibráló kompozíciója.
Megbízó: Herman István – Egri Norma Alapítvány
Tervezők: Fajcsák Dénes, Borsa Aliz
Konzulens: Polgárdi Ákos
Munkatárs: Juhász Péter
Kivitelező: Vertigo Murals