Látogatóközpont és Egyházmegyei Gyűjteményi Raktár, Székesfehérvár

Építész: Gutowski Robert
Szöveg: Kiss Tamás
Fotók: Bujnovszky Tamás

Az egykori koronázóváros, Székesfehérvár utcáit róva ujjaink közé dörzsölhetjük a történelem fonalát. E gazdag szövedék egyik legfrissebb rétegeként a Püspöki Palota kertjének tőszomszédságában nyitotta meg kapuit a Székesfehérvári Egyházmegyei Látogatóközpont az egykori várfal melletti Lakatos utcában. Az átadással a Vértessomló, Bodajk és Székesfehérvár közötti, hét stációból álló tematikus zarándokút egyik állomása és egyfajta központja is létrejött.
Déli irányból a Várkörúton haladva a korábbi sűrű, zártsorú beépítést a Szent István halálának ezredik évfordulójára emelt – a romkert bejárataként is szolgáló – romanizáló kőtár és kapuzat szakítja meg, majd az út mellett a tér kiöblösödésével, fákkal és szobrokkal tarkított Prohászka-liget nyer bőséges teret. A liget túlsó oldalán húzódik a várfal, s ezt zárja Prohászka Ottokár, egykori székesfehérvári püspök 1943-ban készült monumentális emlékműve.
A Lakatos utca és a rá merőleges várfal találkozásánál épült látogatóközpont ezen urbanisztikai léptékű beépítésnek szerves része, sőt; gondoskodik az eltérő jellegű beépítések könnyed átvezetéséről. A ház hossztengelyével megegyező irányban, a liget felőli részén áll a várfalra merőleges, jókora pilonból és két archaikus pillérívezetből álló, kváderkővel burkolt emlékmű, amely egyben a látogatóközpont végfalát képezi. A vonalszerű várfal és a zártsorú beépítés találkozásának problematikájából fakadó feszültséget az anyagváltások és tömegformálás tudatos komponáltsága oldja fel. A várfalszakaszhoz szorosan hozzáépített új épület földszintjét a tervező az emlékmű kváderkő kiosztásával, megmunkálásával és anyagával megegyező homlokzati felülettel látta el. Az utcasarkon ily módon befordított kőfal egyfajta historizáló gesztusként a rajta ülő, nyeregtetős, sötét klinkertéglával tömeg erőteljes, szintmagas lábazati osztásaként is értelmezhető. A magastetős épületrész a szomszédos épületek ereszvonalához alkalmazkodva idomul a környezetéhez. Téglaburkolatán a napsugarak játékos súrlófénye és árnyékhatásai táncolnak. Az épület nyílásainak kiosztása történeti korok gesztusainak egymásra kacsintása: a földszinten kortárs módon visszahúzott bejárati homlokzati szakasz felett a téglafelületet már-már antropomorf hatású két nyílás töri át. A homlokzat visszahúzását az emlékmű felőli szakaszon nagyméretű, osztatlan, csiszolt kőkerettel szegélyezett üvegfelület ellenpontozza.

Építtető: Spányi Antal megyés püspök, Székesfehérvári Egyházmegye; Smohay András, Csány Zoltán, Staudt Mária, Dr. Kúthy Zoltán
Felelős tervező: Gutowski Robert – Robert Gutowski Architects
Tervezők: Dely-Steindl Barnabás, Kovács Hunor László, Szokolay Béla Ákos, Bollók Gáspár, Mizser Csongor
Épületszerkezetek: Horváth Sándor, Tombi Gergely
Örökségvédelemt: Bartos György
Régészet: Pető Zsuzsa
Kertépítészet: Balogh Zsombor
Tartószerkezet: Dr. Hegyi Dezső, Gász Kata, Ther Tamás
Épületgépészet: Lakner László
Épületvillamosság: Turi Ádám, Csia Sándor, Kerek Gyula
Tűzvédelem: Mikus Ferenc, Bertók Szabolcs
Projekt menedzsment: Csiszérné Halász Ildikó, Kriston Kristóf, Kozma Róbert – Equinox Kft.
Kivitelező: Lőrinczi Építő Kft.
Műszaki ellenőr: Sárkány Ferenc