Lakóépület átalakítás, Tihany

Építész: Mikó László
Szöveg: Kerner Gábor
Fotók: Szentiváni János

Tihany a Balaton-felvidék egyik legértékesebb területe, páratlan környezeti adottságokkal, történelemmel, apátsággal, echóval és minden olyannal, amivel más települések nem rendelkeznek a Balaton partján. Az Ófalu, az „Ősközösség” műemléki jelentőségű terület, maga a félsziget pedig a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szigorúan védett és gondozott része. A védelemről a Helyi Építési Szabályzat számtalan tiltó és előíró paragrafusa gondoskodik, ember legyen a talpán, aki itt a szabályzók betartása mellett építeni, vagy átalakítani akar.
Márpedig akar, hiszen Tihanyban lakni jó dolog, divatos, ráadásul üzleti megfontolásból sem utolsó. A szigorú előírások ellenére Tihany mégis a műemlékvédelem és a környezetvédelem állatorvosi lova. A néha már elviselhetetlen idegenforgalom és az ezzel járó építési kedv, a reklámözön mindent megtesz azért, hogy a jó szándékú építési előírások betarthatatlanná váljanak. Ismerős a dolog: minden legyen kőből és fából, ahogyan régen volt, de minden legyen másmilyen, hogy kielégíthesse a komfortos vágyálmokat és elkápráztassa a turistákat.
Az általános tendenciák után nézzük, hogy mi is történt az épületünk esetében. Mikó László építész így fogalmaz: „A telek Tihany központjában természetvédelmi és műemléki környezetben fekszik, ahonnan páratlan körpanoráma nyílik a Balatonra és annak északi és déli partja felé. Az utcától egyenletesen emelkedő telek hátsó harmadában egy lakóház-orvosi rendelő főépület és gépkocsi tároló állt, kőfallal összekötve. A 30-as években épült nyeregtetős főépület körítő tartószerkezetét és külső megjelenését a tihanyi terméskő falazatok határozták meg. A gépkocsi tároló rossz műszaki állapotú építmény volt. Az utca felőli kerítés lábazata és pillérei szintén tihanyi terméskőből készültek, fa kerítés és kapu mezőkkel. Az épületegyüttes megjelenése nem felelt meg sem a tihanyi Tájvédelmi Körzet igényeinek, sem pedig a páratlan adottságú telek kihívásának.”

Felelős építész tervező: Mikó László
Építész munkatárs: Pukánszky Gabriella
Tartószerkezet: Pataki László
Épületgépészet: Hrustinszky Tamás
Villamos tervező: Csányi István
Kerttervező: Torma Sarolta