Saul Leiter, Kunsthaus Wien, 2012. január 31 – május 26.

Utcai jelenet, 1957 © Saul Leiter / Howard Greenberg Gallery, New York

Szöveg: Szegő György

A fotóművészként világszerte elismert Saul Leiter eredetileg festőművész és teológus – aki 60 éve lakik New York east village művésznegyedében. A városrész képi krónikásának is nevezhetnénk, fényképei látszatra urbanisztikai, szociografikus karakterűek, mégis alighanem tiltakozna e besorolás ellen. Mert a képkészítésekor nem a felszín érdekli, hanem a látás maga. Fotóival nem ábrázolni akar valamit, hanem a kép által kiváltott élmény, a látás kalandja hajtja. Nem foglalkoztatja a matéria másolata, kétdimenziós kópiája: a fényképezést a festészethez hasonló experimentális médiumként értelmezi.
Korának sodrában a nonfiguratív-informel vásznak készítésében találja meg szenvedélye és munkálkodása örömét – a 40-es, 50-es évektől máig. Fotográfusként is hasonló vízió izgatja. Közben a „hiba” – szinte mániás-kompozíciós – képi elemzése segítette a sikerhez. A festői technológia esetlegességének fotós értelmezése máig kísérleteinek központi témája. Azzal a megszorítással, hogy Saul Leiter – talán hittudományi tanulmányai nyomán – a hibát is a „rendbe” kívánja illeszteni. Festői képzettsége alapján a „zavart” is a kompozíciós rendbe fogalmazza. A fotósok rémét, a rossz időjárást, a záport, a hózivatart, a szürkületet, a párás ablakon lecsorduló vízcseppet (l. drip painting/Jackson pollock) a városkép hóval történő nagy átváltozását „esőcsinálóként” imádkozza ki az égiektől. ebben a felállásban a természeti jelenséget „anschnitt” pozícióban, szinte naturális „előtétlencseként” alkalmazza. Ilyen ábrázolásmentes szerepet kap a dekoratív színekre festett autó előtt „elkapott” fekete bőrű férfi is, aki nála nem az amerikai 60-as évek társadalmi konfliktusának szociologikus témája, hanem egy kompozíciós viszonyt teremtő színfolt.