Családi ház, Budapest

Építészek: Tomay Tamás, Mayer Brigitta, Szentgyörgyi László
Szöveg: Götz Eszter
Fotók: Bujnovszky Tamás

A régi Felhévíz után, az Ürömi út fölötti álmos kis domboldal egyik utcájában meghökkentő látvány fogadja az arra sétálókat. A környék hajdani szőlőműves lakóinak emlékét nyomokban még ma is őrző, egy- vagy kétszintes családi házak sorában megjelent egy élénk színekben pompázó konstruktivista festmény. Mintha Mondrian feszes geometrikus vásznai közül elevenedne meg itt egy homlokzatnyi méretű kompozíció.
A bejárat tűzpirosa, a keskeny ablaksávokat keretező türkiz, fekete és vörös erős dinamikával játszik a vakolt zöld falfelületen, míg a jókora méretű valódi ablakok opálüvegükkel belesimulnak a homlokzatba. A látvány annyira megragad, hogy nehezen észleljük: valójában egy ikerház egyik felének átalakítása történt, az egyszerű, kétablakos, bejáratos utcai front erőteljes optikai megmozgatásával. A ház tömege ettől a gesztustól újraértelmeződik, eltűnik róla a kisvárosias zártsorú beépítés történetisége, annak helyébe inkább egy újfajta történet lép: az egyszerű, funkcionális formálás, a modern esztétikája jelenik meg rajta, az a formavilág, ami valójában az eredeti épületet is létrehozta. Csak a helyhez kötődő karaktert, az illeszkedés parancsát váltotta fel egy másféle történeti örökséghez való tartozás. Ismerve Tomay Tamás korábbi családi házait, nem meglepő, hogy az építész ilyen nyílt, egyértelmű jelben sűríti a klasszikus modernizmust továbbgondoló egyéni szemléletét. Itt azonban az eredeti épület egyszerű, az utcáról nézve tagolatlan tömbje nem engedi az erősen plasztikus megoldásokat, így Tomay síkba vitte mindazt a játékos dinamizmust, amit családi házain a konzolosan kinyúló tömegekkel, megmozgatott részletekkel ért el. Optikai hatása lenyűgöző, mégsem zavarja az utca puritán nyugalmát.