Egyensúlyozás
Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Onkoterápiás Intézet
Építész: Varga Tamás
Szöveg: Schrammel Zoltán
Fotók: Szentendrei Antal
Pécs kortárs építészetének elemzése egy teljes könyvet érdemel, egy cikk terjedelme akkor sem elég, ha egyetlen épületsejtet szeretnénk bemutatni ebből az izgalmas, színes szövetből, hiszen egy építészeti döntés mögött a genius loci mindig is döntő szempont.
Mielőtt az épület szakszerű leírásába fognék, azokból az impressziókból szeretnék képeket kivetíteni, amelyek pécsi látogatásomkor értek. Az élmények három csoportba sorolhatók, de közülük csak a középső volt felemelő, amely a ház születésének azon időszakához köthető, ahol az építész jelenléte tetten érhető. Mégis a megdöbbenésemmel kezdem. A Pécsi Tudományegyetem klinikái legalább nyolc telephelyre szóródtak szét a városban az elmúlt száz év során. Ez idő alatt még egyetlen politikai rendszernek, városi vagy szakmai vezetésnek sem sikerült őket egyetlen helyre koncentrálnia. A széttagoltság talmi előnyei nagyon sokba kerülnek a betegeknek, az üzemeltetőnek és a fenntartónak egyaránt, de itt az építész kiszolgáltatottságára hívnám fel a figyelmet, ahogy egy tragikomikus folyamat eredményeként kijelölődött területre kellett egy jó házat, egy jó kórházat terveznie.
A végeredmény szerencsére egy valóban sikeres épület lett. Az egyetem Édesanyák útjai telephelye egy dombháton fekszik. A telek két irányba lejtő, keskeny, alsó nyúlványán állt az az avítt pavilon, amelyhez a kilencvenes években, mint gombhoz a kabátot, hozzávarrták a legfélelmetesebb – és legköltségesebb – orvosi terápia, a sugárkezelések földalatti bunkereibe vezető kis felépítményt. Majd húsz év után ehhez a már megkopott kabáthoz kellett illeszteni a régi épület bontásával kialakult lehetetlen helyre az új „bútort”, a terápiára szoruló fekvőbetegek elhelyezésére és a járóbetegek napi kezelésére szolgáló új épületet. Az állami ingatlangazdálkodás csődjének köszönhetően ma egy markánsan szép, kortárs középület, egy súlyos betegek gyógyulásba vetett reményeit megtestesítő intézmény egyensúlyoz a dilettantizmus és a professzionalitás eredményei között, két keskeny, meredek utca közé szorulva – a helyi sörgyár mögött.
Építtető: Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ
Műszaki vezető: Dr. Kukay Tibor
Építész: Varga Tamás DLA
Építész munkatársak: Varga Luca, Domonkos Balázs
Kórháztechnológia: Kerese János
Tartószerkezet: Bősze Béla
Gépészet: Dankó Zoltán
Elektromos tervező: Somlai Zoltán
Külső út: Gyimesi József
Kivitelező: Cserkuti Generál Kft.