Épülethomlokzatok elemzése
Környezetpszichológiai szempontok alapján
Szöveg: Losonczi Anna, Sarbak Klára, Dúll Andrea
Fotók: Sarbak Klára
Az építészeti tervezéshez inspirációt és a döntésekben új szempontokat adhat az ember tanulmányozása: hogyan érzékeli, észleli és éli meg környezetét. Mit tudunk a természetes és mesterséges terek észleléséről és mit tehetünk ehhez hozzá, mint építész-tervezők? Kutatásainkban a pszichológia területéről merített ismereteket épített környezetre értelmezzük. Ebben az írásban a környezet strukturális tagoltságának (részletezettségének, díszítésének) szükségességét, jelenlétének és hiányának következményeit vizsgáljuk épülethomlokzatok példáján.
Érzékelés és észlelés
Az (épített) környezetből nagyszámú inger érkezik az észlelőhöz, melyeket érzékszervek fogadnak, és továbbítanak az agy felé. Az agynak ezt az információhalmazt az észlelés folyamata során értelmeznie kell, ezért szűri, rendszerezi, a meglévő ismeretekhez illeszti a beérkező információt: ez az észlelés folyamata. Az épített környezetből az ingerek túlnyomó részét a látás segítségével fogjuk fel. A vizuális inger értelmezése, a beérkező képi ingerek csoportosítása alakzatokká, a háttér és előtér elkülönítése, a környezet építőelemeinek felismerése, a tárgyak azonosítása előzetes ismereteink és a kontextus segítségével történik.1
Ebben az írásban a vizuális észlelés fogalmait épülethomlokzatok elemezésével fogjuk bemutatni. A minket körülvevő épületekről az első információk nagy részét a homlokzatok segítségével kapjuk. A homlokzat sok mindent elárul a házról, korántsem csak az elemi észlelés szintjén, és adott esetben olyan kérdéseket is felvet bennünk, amelyekre csak a ház alaposabb felfedezése során kapunk választ. A homlokzat nemcsak a ház funkciójáról, koráról beszélhet, hanem a helyről, tervezőről, tervezési szándékról is. Először az észleléspszichológiából ismert Gestalt, vagyis alaklélektani csoportosító elveket ismertetjük néhány jellegzetes homlokzat példáján. A homlokzatok vizsgálatához a művészi komponálásból ismert fogalmakat (ritmus, arány, tagoltság) is felhasználjuk, amelyek segítségével árnyaltabb módon tudjuk bemutatni a pszichológiai megközelítést. Ezen kívül a vizuális ingerek szemlélőre gyakorolt hatásával is foglalkozunk, esetünkben azzal, hogy
milyen észleleteket hívnak elő a vizsgált látványok. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szemlélés tárgya időben nem állandó képet mutat, hiszen a körülmények, a szemlélő, vagy éppen a szemlélt homlokzat változásai ismét új észleleteket eredményezhetnek.